AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A millenáris Magyarország az angol sajtóban

nyara nem vállaló WEKERLÉEL együtt.

24 A tudósító másnap hozzátette a hírhez, hogy a kormány hasonló helyzetben minden más parlamentáris országban megerősödött volna, de nem így a kettős monarchiában.

25 Budapesti és bécsi informátora nyomán már azt is tudta ekkor a Times-tudósító, hogy WEKERLE menesztésével nem csupán személyi változást terveznek Bécsben, de a magyarországi politikai rendszer konzervatív irányú módosítását is.

26 Ezt a kísérletet december végén vezércikk ítélte el, amely már fölfigyelt arra, hogy Magyarországon az uralkodónak olyan beavatkozási joga van a belpolitikába, ami „teljességgel összeegyeztethetetlen az alkotmányos monarchiáról vallott modern angol fölfogásunkkal", inkább III. GYÖRGYnek a 18. századi Angliában élvezett hatalmának felel meg. FERENC JÓZSEF maga választhatja meg minisztereit, mint a német császár vagy az Egyesült Államok elnöke, de ennek előfeltétele, „hogy ne csak formailag, de szívében és szellemében is mint Magyarország királya és ne mint Ausztria császára cselekedjék." A mostani miniszterelnök menesztése viszont jogos aggodalmakat kelt, hogy engedett a bécsi klerikális körök befolyásának.

27 Külön jelentőséget ad a Times szerkesztőségi állásfoglalásának, hogy az uralkodók bírálatától a lap általában tartózkodott. A WEKERLE melletti állásfoglalás nemcsak az egyházpolitikai törvénykezés keresztülhajtójának és a liberális államférfinak szólt, hanem a dualista berendezkedésnek is. December végén LAVINO idézte a Neue Freie Presse cikkét, amely szerint a kontemplált rendszerváltozás új korszakot hozhat a Monarchia történetében, de veszedelmes, mert a Monarchiát a dualizmus tartja össze. Az angol tudósító ehhez azt fűzte hozzá, hogy a WEKERLE elleni intrikák igazi célja Magyarország befolyásának a csökkentése volt.

28 Az ellenszert a magyar Szabadelvű Párt szilárdságában, összetartásában remélte megtalálni.

29 A december 29-i vezércikk — tudósítója korábbi megjegyzései nyomán — az ausztriai liberálisok sorsát hozta föl intő példának. ,,A szlávok és a politikai ultramontánok együttesen szétzúzták az ausztriai liberálisokat. Magyarországon is vannak szlávok és politikai ultramontánok."

30 A KHUEN-HÉDERVÁRYval kapcsolatos kombinációt LAVINO úgy ítélte meg, hogy ez a két további egyházpolitikai törvényjavaslat elhalasztását jelentené, s a klerikális Nemzeti Párttal (APPONYI) és a SzAPÁRY-féle disszidensekkel való fúzió egy nyíltan klerikális kormányt készítene elő,

31 ezért BÁNFFY januári kinevezését örömmel fogadta: „Bánffy őszintén liberális elveket valló, világos gondolkodású, energikus és eltökélt politikus, élvezi pártja korlátlan bizalmát", alatta a két ország reakciós köreinek nehéz lesz a rendszerváltozás előkészítése.

32 A vezércikk megerősítette a BÁNFFY melletti kiállást, megállapítva, hogy kinevezése „kettős csapás azokra, akik az előző kormányzat bukását előidézték", mivel az új miniszterelnök nemcsak elődjénél is energikusabb liberális, 24. 1894. dec. 11. 5. 1. 25. 1894. dec. 12. 5. 1. 26. 1895. Jan. 10. 5. 1. — LAVINO értesüléseinek helyességét a kutatások lényegében igazolták, vö. HANÁK Péter: Iratok az 1894 — 95. évi magyar kormányválság történetéhez. = Történelmi Szemle. 1959. 3 — 4. sz. 27. 1894. dec. 24. 7. 1. 28. 1894. dec. 26. 5. 1. 29. 1894. dee. 29. 5. 1. 30. Uo. 9. 1. 31. 1895. Jan. 10. 5. 1. 32. 1895. jan. 12. 5. 1. 516