AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

rést a londoni követségen sem: az arisztokrata származású követségi titkárok és attasék „idegen elemnek" érezték a fizetett hivatalnokokat a Belgrave Square-i palota kicsiny irodahelyiségeiben, s emellett a mentesülés az irodai munka terheitől nem volt egyértelmű jótétemény. Ebben az időszakban ugyanis nem folyt még szakszerű diplomataképzés

68 és a követségi beosztottaknak éppen a hivatali tevékenységben való részvétel jelentett egy fajta iskolát: szakmai stúdiumot s egyben szoktatást a munkához és a fegyelemhez. Az iskola APPONYI grófot kitűnő képességű fiatal diplomaták vették körül. Valamenynyien arisztokraták, s csaknem mind komoly beosztások várományosai. A követ után a legfontosabb szerepet a kiegyezés körüli években Gustav KÁLNOKY gróf, a későbbi osztrák—magyar külügyminiszter (1832—1898) játszotta. Csak nevében volt magyar: a család morvaországi ágából származott. KÁLNOKY, akinek kimagasló képességeit munkatársai és főnöke egyaránt elismerték, autodidakta volt. Katonatisztként indult pályáján, és galíciai állomáshelyén kezdett először komolyan könyvekkel foglalkozni. Diplomáciai pályafutását Münchenben, APPONYI oldalán kezdte, majd 11 évig újra a gróf mellett dolgozott a londoni követségen (1860—1870). Komoly, szorgalmas, megbízható, jól képzett és jól informált diplomata volt, típusa annak az osztrák katonatiszthivatalnoknak, aki — eloldva mindenfajta nemzeti köteléket — a Habsburgbirodalmat tekintette hazájának, s ennek folytán (népes rétegével együtt) e birodalom egyik legfontosabb összetartó erejévé vált. Rendkívül komolyan vette a szolgálatot. Amikor főnöke — 13 évi együttműködés után — elbúcsúztatta, tőle szokatlan elismeréssel szólt kiváló képességeiről, és BBTJST gróf különleges jóindulatába ajánlotta. „Ritkán láttam több tapintatot és szerénységet több kultúrával, képességgel és ügyismerettel társulni; s alig ismertem egyenesebb jellemet, finomabb megfigyelőkészséget és biztosabb ítélőképességet" — írta. APPONYI gyakori külföldi utazásai idején ő helyettesítette a követet, s Bécsben meg voltak ós meg is lehettek elégedve munkájával. APPONYI nemcsak jó diplomata, de tökéletes mester is volt.

69 1865-ig működött Londonban Felix Graf von WIMPFFEN követségi tanácsos (1827—1882), a korszak egyik nagynevű (és tragikus sorsú) osztrák diplomatája. 1859-ben APPONYI oldalán kezdte pályáját, majd 1866-tól 1871-ig a porosz udvarnál, 1872-től 1876-ig a Szentszéknél, azután két éven át — egykori főnökét 68. A magyarországi jogászképzés tananyagából a nemzetközi ismeretek a század második felében kimaradtak, a bécsi cs. és kir. Konzuli Akadémia korszerű újjászervezésére pedig csak 1898-ban került sor. Vö. HORVÁTH Jenő, 390 — 391. 1. ill. Révai Nagy Lexikona, XII. (Bp. Révai, 1915.) 10. 1. 69. Magyar Életrajzi Lexikon. I., 847.; Pallas Nagy Lexikona, X. (Budapest, 1895.) 67. 1. Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, 132 — 133. 1. PLENER I., 111 — 112. 1. — KÁLNOKY londoni éveiről 1. Ernst R. RUTKOWSKI: Gustav Graf Kálnoky von Kőröspatak. Österreich—

Ungarns Aussenpolitik von 1881 bis 1885. (Phil. Diss., Wien, 1952.) L, 8 — 12. 1. KÁLNOKY fiatalkoráról sajnos keveset tudunk, iratainak jelentős részét ő maga elégette (Ernst R. RUTKOWSKI [Bécs] szíves közlése nyomán). - FRANZ 135-138, 140-145.; ill. SIEDER 149-171. - APPONYI RudolfBEUST (magánlevél); London 1866. ápr. 6. HHStA: Min. des Aeussern, Polit. Archiv, VIII. England, Pasc. 75., Varia. APPONYI véleményét KÁLNOKYról 1. még APPONYI Rudolf—MENSDORFP (magánlevél); London 1866. jún. 19. HHStA: Min. des Aeussern. Polit. Archiv, VIII. England, Fase. 68, Varia. 500