AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

felváltva — a Francia Köztársaság fővárosában, s a halála előtti két évben (1880—1882) újra Rómában képviselte a Habsburg uralkodót.

70 A követségi titkárok WiMPFFEN-hez hasonlóan az osztrák arisztokrácia soraiból kerültek ki, s gondolkodásmódjuk, politikai elképzeléseik és célkitűzéseik egyaránt alkalmassá tették őket a Birodalom képviseletére. Előbb Rafael Freiherr von HÜBNER, a római osztrák követ fia, majd Joachim Freiherr von MÜNCHBELLINGHATTSEN teljesített titkári minőségben szolgálatot a Belgrave Square-en, utóbbi Richard METTERNICH herceg párizsi követségéről kerülve át új állomáshelyére.

71 KÁLNOKY már 1866-ban felhívta a császári kormányzat figyelmét a katonapolitikai kapcsolatok fontosságára is, s kérte, hogy a követségi állományt egészítsék ki katonai attaséval. Csak a háború és a kiegyezés után, 1868 áprilisában került sor a tengerészeti attasé státuszának létesítésére, aki egy személyben a katonai attasé funkcióját is betöltötte. A két pozíció szétválasztására 1887-ben került sor.

72 1868 júliusától több mint két esztendeig töltötte be a tengerészeti attasé posztját gróf Alexander KIELMANNSEGG. AZ abesszin hadjárat után került az angol fővárosba, tekintélyét és befolyását növelte az a tény, hogy részt vett a győztes lissai csatában. Jó kapcsolatai voltak a követségi munkatársakkal, s ez megkönnyítette bekerülését az angol „társaságba" is.

73 Ö volt tehát az osztrák hadvezetés londoni képviselője, ós a birodalom haderejéről, honvédelmi problémáiról, hadiiparáról rajta keresztül tájékozódhatott az angol közvélemény. Minthogy a tengerészeti attasé munkakörében tevékenykedett, Ausztriát elsősorban mint tengeri hatalmat képviselte Nagy-Britanniában. KIELMANNSEGG munkássága során sokat foglalkozott az osztrák—angol haditengerészeti információcsere kiépítésével. Jó kapcsolatokat ápolt az angol haditengerészet vezetőivel, az admiralitással éppúgy, mint az egyes hadihajók parancsnokaival. John INGLES, a HMS Hercules parancsnoka például az Ausztriában folyó haditengerészeti kísérletező munkáról KIELMANNSEGG révén igyekezett információkat szerezni, minthogy egyéb úton ilyen jellegű értesülésekre nem is számíthatott.

74 Az attasé szoros üzleti kapcsolatokat épített ki egy sor 70. HIRSCH 28 — 43. WIMPFFEN magán irathagyatékát a Haus-, Hof- und Staatsarchiv őrzi (Nachlass Wimpffen, Fase. 1 — 6); levelet APPONYI Rudolfhoz ill. feleségéhez 1. OSZK Kt: Fond 11/413, ill. 11/414. 71. PLENERL, 112. 72. Johann Christoph ÁLLMAYER-BECK : Die Archive der k.u.k. Militärbevollmächtigten und Militär-Adjoints im Kriegsarchiv Wien. Ein Beitrag zur Militärgeschichtlichen Quellenkunde. = Österreich und Europa. Festgabe für Hugo Hantsch zum 70. Geburtstag (Graz—Wien—Köln, 1965.) 363—364. 1. — Ausztria egyike volt az első államoknak, melyek meghonosították a katonai attaséi intézményt. Az 1870 — 71. évi francia—porosz háború idején a katonai attasék száma a világon mindössze 30 volt, az I. világháború kitörésekor már 300, a II. világháború kezdetekor pedig 500. Vö. USTOR Endre: A diplomáciai kapcsolatok joga. (Bp. 1965.) 140. 1. 73. PLENER I., 170. 1. 74. Henry J. VANSITTART (Admirality) — KIELMANNSEGG; 1868. aug. 24. Mellékelve: KIELMANNSEGG—Hadügyminisztérium; 1868. aug. 25., No. 2.; Primrose (Admirality)—KIELMANNSEGG; 1869. ápr. 9. Mellékelve: KIELMANNSEGG—Hadügyminisztérium; 1869. ápr. 11., No. 29. John INGLES—KIELMANNSEGG; Portsmouth, 1868. dec. 16. Mellékelve: KIELMANNSEGG—Hadügyminisztérium; 1868. dec. 15. No. 26. Kriegsarchiv: Marineattaché, London, 1868 — 69. Fase. 11. 501