AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

4 A követ WIMPFFEN egyik legfontosabb feladatául azt szabta, hogy a szerkesztőt „diszkrét, de alapos megdolgozásnak vesse alá és különféle bizalmas információkat bocsásson rendelkezésére." DELANE érzékenysége persze nehezítette a dolgát, de a fiatal diplomata hamarosan rájött a megközelítés lehető módozataira. Kifejezetten sohasem kérte valamely kedvező cikk megjelentetését, csupán beszélgetéseik során érintette ezt a lehetőséget.

48 Kapcsolatuk hamarosan közvetlenebb, barátibb jelleget öltött, s a gyakori eszmecserék során DELANE legalább annyira törekedett arra, hogy saját nézeteit WiMPFFEN-nel (s rajta keresztül a császári kormányzattal) elfogadtassa, mint amennyire a fiatal gróf igyekezett a szerkesztőt (s evvel a Times .vezércikkeit) befolyásolni. DELANE — nem egyedül a korszakban

49 — párhuzamot vont Írország és Anglia, illetőleg Magyarország és Ausztria kapcsolata között, s igyekezett az osztrák vezető köröket a magyarországi helyzet megoldására ösztönözni. „/ hope that you do not disapprove my article of today upon the expediency of a compromise between Austria and Hungary?'''

1 — kérdezte AppoNYitól, s ha érdekesnek találta pesti tudósítójának jelentését, azt is eljuttatta az osztrák követségre, ahonnan aztán APPONYI nyomban továbbküldte a külügyminiszterhez Bécsbe. Nagyon komoly befolyása nem volt szavának és cikkeinek Bécsben, de ott is hamarosan tisztába jöttek politikai jelentőségével és mérlegelték véleményét. 1861 szeptemberében a szerkesztő személyesen utazott az osztrák fővárosba, és WIMPEFEN nagy súlyt helyezett arra, hogy ALDENBTJRG érintkezésbe lépjen vele. ,,Bár pénzzel nem lehet megvesztegetni" — írta WIMPFFEN a bárónak — he is a regular english [sic] snob, s mint ilyen, igen szívesen veszi, ha „magasabb körökben előzékeny fogadtatásra talál." „Nem kétlem", így WIMPFFEN ALDENBURG-hoz, „hogy ha [DELANE] pesti tartózkodása előtt vagy — ami még jobb — után kedvező benyomásokat szerez Ausztriában, akkor ennek szép gyümölcseit hamarosan leszüretelhetjük." „Nagyon kérem", tette hozzá a végén, „hogy írjon, amint lehet, vajon látta-e Delane-t, s ha igen, milyennek találta; szeretném ezt tudni, mielőtt viszontlátom Őt."

50 Egy ugyancsak 1861 szeptemberében keltezett, osztrák titkosügynöki jelentés viszont arra hívta fel Londonból a bécsi Külügyminisztérium figyelmét, hogy a Times-ot APPONYI éppen magyarbarát irányba igyekszik befolyásolni. A londoni ügynök (feltehetően a magyar származású ZERFFI Gusztáv) úgy értesült, hogy a követ a ROTHSCHILD okon keresztül gyakorol befolyást a lapra, s úgy jellemezte a grófot, mint aki „a jelenlegi szabadelvű osztrák minisztérium német tendenciájának akadályozóan az útjába áll." E jelentés két szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt kiegészíti AppoNYinak az osztrák kormányzat magyarországi politikájára vonatkozó, nem éppen kedvező véleményéről eddig kialakított képünket, másrészt más oldalról újra tükrözi a Times megnyerésére tett 48. HIRSCH 31-32. 1. 49. Vö. FRANK Tibor: Magyarország az angol publicisztikában (1865 — 1870). = Századok. 109. 1975, 3-4, 604-605. 1. 50. WIMPFFEN—ALDENBTJRG; London, 1861. aug. 26. HHStA: Nachlass Wimpffen, Fasc. 1. — DELANE—APPONYI Rudolf; London, é. n. máj. 13. OSZK Kt: Fond 11/120/1. — DELANE —WIMPFFEN; London, 1861. aug. 15., valamint ,,F" — DELANE; Pesth, [1861.] aug. 3. Mindkettő mellékelve APPONYI—

RECHBERG (magánlevél); London, 1861. aug. 16. HHStA: Min. des Aeussern, Polit. Archiv, VIII. England, Fasc. 56, Varia. 495