AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

Rendkívül konzervatív, puritán erkölcsű, nagy műveltségű,

6 bigottan katolikus, családszerető, csiszolt modorú, roppant összeköttetésekkel szuverénül — és nem mindig veszélytelenül — rendelkező nagyúr volt. Hatalmas birtokai a Dunántúlon terültek el,

7 de csaknem egész életét idegenben élte le. Apja párizsi házából — rövid lisszaboni tartózkodás után — a badeni nagyhercegségbe került, Karlsruhe-ba, követnek (1847—1849). Itt élte meg a forradalmak évét, majd a csendesedő viharban az ellenforradalmi Külügyminisztérium Turinba küldte (1850—1853). A bajor fővárosban töltött átmeneti szolgálat után (1853—1856) kapta meg élete nagy megbízatását: londoni követ lett.

8 Friedrich Ferdinand Graf von BEUST: AUS drei Viertel-Jahrhunderten. Erinnerungen und Aufzeichnungen 1809 — 1885. (Stuttgart, 1887.) II., 36. 1. 6. APPONYI műveltségének forrása, szellemi arculatának formálója elsősorban apja hatalmas könyvtára lehetett. A családi bibliotékát Rudolf (II.) gróf nagyapja alapította 1774 körül. Rudolf születésekor, az 1810-es évek elején az akkor Bécsben működő könyvtár már mintegy 20 000 kötetet számlált, s méreteit, színvonalát tekintve egyaránt Bécs legelső magánkönyvtárai közé tartozott. Első katalógusát 1805 —1806-ban állították össze, hat vaskos fóliánson. ,,A könyvtárba — írja SZEPESSY Ilona — tudósoknak ós művészetkedvelőknek naponta szabad belépésük volt, téli időben délelőtt három, nyáron délelőtt és délután három-három órán keresztül. . ." Jacob GRIMM, aki mint hesseni követségi titkár 1814-ben a bécsi kongresszusra utazott, hivatali munkája mellett többek között a bécsi APPONYIkönyvtárban is folytatott kutatásokat. — APPONYI Antal 1811-ben a képzett ós sokoldalú literátort, Karl Anton GRITBER VON GRUBENEELS-et, a 19. századi hazai német nyelvű irodalomnak ezt a szorgos és derék munkását alkalmazta könyvtárosként, aki Rudolf (II.) gróf egész gyermek- és ifjúkorában a könyvtár őre maradt, 1833-ban történt nyugdíjazásáig. GRUBER több cikket is közölt a könyvtárról = Vaterländische Blätter für den österreichischen Kaiserstaat. 1820. 80.; Allgemeine Literatur-Zeitung. (Jena und Leipzig), (1821, II. 63.). 1827-ben pedig kiadta az 1826-ban Pozsonyba áttelepített gyűjtemény történetét is (Gollectio Monimentorum quae in memóriám Bibliothecae Apponianae custodita sunt. Posonii, MDCCOXXV1I). — Bécsben, majd a pozsonyi megyeháza mögött álló APPONYI könyvtárban Rudolf (II.) gróf sokat tanulhatott a hatalmas gyűjteményből, melyben „különösen gazdagon voltak a görög és latin klasszikusok képviselve", és „igen értékes volt a természetrajzi és művészettörténeti ág is." Valószínű, hogy GRTTBER, „egy egész kultúrrétegnek ez a tipikus képviselője" is hozzájárult Rudolf (II.) gróf neveléséhez. — Mindehhez 1. SZEPESSY Ilona: Orubenfelsi Gruber Károly Antal (Székesfehérvár, 1918.) 81-82, 92-93, 94, 110. 1. 7. Az APPONYI-család birtokállományának történetéről mindeddig nem készült összefoglaló tanulmány. Ennek folytán — a kevés rendelkezésünkre álló adat alapján — csak becslésekre szorítkozhatunk Rudolf gróf birtokainak nagyságát illetően. FÉNYES Elek 1851. évi és BAROSS Károly 1893. évi adatainak összevetése nyomán úgy tűnik, hogy a londoni követ és családja legalább 12 Tolna megyei község határában rendelkezett komolyabb birtokkal: Apar, Hant, Kölesd, Lengyel (az uradalom központja), Mucsfa, Mucsi, Rácz-Egres, (Sár-) Szent-Lőrincz, Varsád, Kisés Nagy-Vejke, ül. Závod környékén összesen mintegy 10 000 hold földje volt. Vö. FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. I-IV. (Pest, 1851.) passim; BAROSS Károly: Magyarország földbirtokosai. (Bp. 1893.) 709 — 711. 1.; Magyar nemzetségi zsebkönyv, 27. 1., illetve BALI János: Sárszentlőrinc az 1859. ós 1887. évi kataszteri felmérések tükrében. = Agrártörténeti Szemle VIII, 1966. 1 — 2. 20. 1. 8. APPONYI Rudolf (II.) életrajzához 1. István DIÓSZEGI: L'Autriche. . . 132—133. 1.; Magyar Életrajzi Lexikon. I., 48. 1.; Diplomáciai és Nemzetközi Jogi Lexikon (Bp. 1967

2

.) 76.1., illetve HORVÁTH Jenő: Magyar diplomácia, magyar diplomaták. A magyar külpolitika századai. (Bp. 1941.) 345. 1. A hazai történeti kutatásban DIÓSZEGI István idézett tanulmánya értékesítette először az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött AppoNYi-hagyatékot, s ő hívta fel a figyelmet a forrásanyag jelentőségére is, vö. 133. 1. 27. j. 32/' 483