AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

1856: 15 May: nach England.

9 Amikor beköltözött a Chandos House-ba, az osztrák követség akkori palotájába,

10 talán nem is gondolta, hogy 16 esztendőre érkezett ide. Talán hűvös lényét szerették meg az angol politikusok, talán ő tudta leginkább ellátni a híd szerepét az osztrák ellenforradalom és az angol „liberális konzervativizmus" között, talán ő maga is megkedvelte az előkelően unalmas és derűs-ködös országot és lakóit, talán csak nyugalmat akart és zavartalan családi és társasági életet egy messzi világban — a források nem vallanak arról, hogy pontosan miért is maradt ilyen sokáig londoni rezidenciáján. Nem mintha nem utazott volna rendszeresen. Finom betűivel nem kis elégtétellel jegyezgette föl, valahányszor átkelt a csatornán. De mindig úgy érezte — s így is jelölte a papíron —, hogy Angliából indul. Zurück nach London — jegyzi fel újra meg újra, és 16 év utazásait összegezve némi büszkeséggel zárja a lajstromot: Also im ganzen 50 mal den Canal passirt. Hatékony diplomata volt és kedvelt főnök. Az ő idején költözött át a követség ,,a legelegánsabb és legelőkelőbb városnegyedbe". A fiatal PLENER megkönnyebbülten számolt be apjának, hogy kellemes előző gazdája, a párizsi követ Richard METTERNICH herceg után sem került rosszabb sorba: Mit Ap. stehe ich sehr gut, ... er denn überhaupt der liebenswürdigste Chef ist den man sich denken kann — írja röviddel Londonba érkezése után, s pár hét múlva újra rajong: Er ist ein excellent guter mann u ich kann mir ausser fürst Mfetternich] keinen besseren Chef denken.

11 Furcsa leváltása a londoni követségből és hirtelen kinevezése Párizsba 1871 — 72 fordulóján általános sajnálkozást váltott ki a londoni „társaságból". Egész levélözönnel árasztották el az elszomorodott barátok. Ezeket a sorokat is gondosan megőrizte.

12 Talán vigasztalónak, amiért a kancellár politikai holttetemét az ő székébe ülteti az akarnok ANDRÁSSY. Olyanok is írtak AppoNYinak, mint Georgiana FULLERTON, aki őbenne elsősorban egy katolikus nagyhatalom képviselőjét búcsúztatta. Biztosan nagyon örült a szókimondó Lady STRATFORD DE PVEDCLIFFE sorainak is, aki (nem egyedül) beleszúrt egy kicsit az utódjába is: nor can I say 9. APPONYI utazásaira itt és a következőkben mindvégig sajátkezű feljegyzései alapján utalunk: „Meine Überfahrten von England nach dem Continent" (belső címlapján: „Traversées") OSZK Kt: Fond 11/467/31. E soknyelvű világ megidézése végett a dokumentumok egyes részleteit eredetiben idézzük. 10. PLENER I., 111. 11. E. PLENER,—

I. PLENER: London, 1867. feb. 22., márc. 22., ápr. 17. Haus-, Hofund Staatsarchiv (Wien) (a továbbiakban: HHStA): Nachlass Plener, Karton 16. — Ernst PLENER leveleiből mindenkor az eredeti ortográfia megtartásával idézünk. — Richard METTERNiCH-re vonatkozóan 1. Pauline Princess de METTERNICH-SÁNDOR: Eclairs dupassé (1859 — 1870). (Zürich —Leipzig—Vienne, 1922.); Henry SALOMON: L'Ambassade du prince Richard de Metternich á Paris. (Paris, 1931,); ill. Hannelore FORGÓ(-VESTNER) : Fürst Richard Metternich. (Phil. Diss.., Wien, 1967.). 12. Gróf AFPONYI Rudolf londoni és párizsi nagykövetségére vonatkozó iratok. 1871. nov. —

dec. (,,Sur mon rappel de Londres et ma nomination á Paris") OSZK Kt: Fond 11/465, ill. Fond II/5, 40/4, 30/17, 34/1-7, 111, 112, 121, 139, 258, 277. Leváltásának körülményeiről 1. BETJST: AUS drei Viertel-Jahrhunderten. . . 11/513-540. 1.; KÓNYI Manó: Beust és Andrássy 1870- és 1871-ben (Bp. 1890.) passim: WERTHEIMER Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora (Bp. 1910—13.) IL, 16—17. 1.; DIÓSZEGI István: Ausztria-Magyarország és a francia—porosz háború 1870-1871. (Bp. 1965.) 254. 1. 484