AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

említett ESTERHÁZY Pál, vagy később a Monarchia külügyminiszteri székéből kitessékelt Friedrich Ferdinand BEUST gróf. A londoni követek 1814 és 1914 között kivétel nélkül arisztokraták voltak; 40%-uk osztrák—morva, 30%-uk pedig magyar származású.

1 Apponyi A magyar arisztokraták közül már a 18. század végén is többen léptek osztrák diplomáciai szolgálatba. Elsősorban a Nyugat-Magyarországon birtokos, katolikus mágnások, az AppoNYiak, az EsTERHÁZYak, a PÁLFFYak és a ZiCHYek kaptak követi megbízást, s e családok közül nem egyben a diplomáciai szolgálat apáról fiúra szállt.

2 Ez a tradíció az APPONYI családban is élt: Gróf APPONYI Antal (1782—1852) a Habsburg-birodalom párizsi követe volt 1826-tól 1848-ig, és nem csupán fiát, Rudolf (II.) grófot (1812. VIII. 1.-1876. V. 31.), hanem az ugyancsak Rudolf (I.) névre hallgató ifjú unokaöccsét (1802. VII. 5. —1853. XII. 30.) is maga mellé vette a követségre.

3 Kitűnő iskola volt ez: a viszonylag fiatalon elhunyt Rudolf (I.) gróf a korszak egyik legsikeresebb diplomatája mellett a párizsi politikai élet avatott szemű és tollú megfigyelője lett: naplóját az egykorú francia történelem értékes forrásaként tartja számon a szakirodalom.

4 Távoli unokatestvére és névrokona, Rudolf (II.) gróf viszont maga is jelentős diplomatává nevelődött itt: Ernst PLENER, a szigorúan kritikus pénzügyminiszter (korábban beosztottja a londoni követségen) éppúgy a régi típusú osztrák diplomata mintaképeként emlegeti memoárjaiban, mint F. F. BEUST, a kemény ítéletű kancellár (később utóda a követi székben).

5 1. Erich SIEDER: Österreichs Botschafter und Gesandte zwischen Wiener Kongress und erstem Weltkrieg. (Versuch einer sozialhistorischen Bestandsaufnahme). (Phil. Diss., Wien, 1969.) 96, 105, 110—111, 113-144. 1. 2. SIEDER 65. Vö. Zsolt SZABÓ : Der Anteil des ungarischen Adels an der österreichischen Diplomaten 1867 — 1895 (Phil. Diss., Innsbruck, 1962.); továbbá J. A. TREICHEL: Magyars at the Ballplatz. A Study of the Hungarians in the Austro — Hungarian Diplomatic Service, 1906-1914. (Diss. Washington, D. O, 1971.). 3. Az AppoNYi-családra vonatkozó adatokat 1. KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok, I. (Bp. 1911.) 144—145. 1.; NAGY Iván: Magyarország családai. I. (Pest, 1857.) 60. 1.; Magyar nemzetségi zsebkönyv. I. Főrangú családok. 1. (Bp. 1888.) 27. 1.; továbbá APPONYI Sándor családtörténeti és egyéb feljegyzései, levelei („Miscellanea Genealogica" dosszié, leszármazási táblázatokkal), Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: OSZK Kt): Quart. Hung. 2538/2; APPONYI Sándor: Családtörténeti jegyzetek, iratok (leszármazási táblázat) OSZK Kt: Fond 11/430/11; illetőleg Magyar Életrajzi Lexikon, I. (Bp. 1967.) 47-48. 1. Az azonos nevű APPONYI Rudolf (I.) és (II.) összetévesztése történeti irodalmunk gyakori hibája, amint erre DIÓSZEGI István már 1960-ban felhívta a figyelmet (L'Autriche et le Piémont aprés le traité de Milan 1849 — 1850 = Annales Univ. Scient. Budapestinensis de Bolando Eötvös Nominatae. Sectio Historica. II. Bp 1960. 132. 1. 24. j.), 1967-ben kiadott Életrajzi Leptonunkban e tévedés (az APPONYI Sándor életrajzban) ennek ellenére sajnálatos módon tovább él (I., 48. 1.). 4. ECKHARDT Sándor -.Apponyi Rudolf igazi naplója (Bevezetés) = Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Évkönyve, 1955. (Bp. 1956.) 191-201. 1. 5. Az osztrák diplomácia ún. „régi iskolája" első mesterének KAUNiTZ-ot, legnagyobb alakjának METTERNICH herceget szokták tekinteni. Vö. Pietro GERB ORE: Formen und Stile der Diplomatie. (Reinbek/Hamburg, 1964.) 137 — 141. 1. — AppoNYiról mint e „régi iskola" képviselőjéről 1. Ernst Freiherr von PLENER: Erinnerungen. I.: Jugend, Paris und London bis 1873. (Stuttgart—

Leipzig, 1911.), 111., továbbá 482