AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda első korszaka (1623—1636)

korrektúrája. A töredék közt szerepel a 81. lap, az „Asztali Áldás" és az „Étel után való hálaadás" szövegével kiegészítve ezáltal az 1639-es kiadás egyetlen fennma­radt példányát, amely a 76. lapnál megszakad. A most előkerült szebeni kiadás­ról viszont megállapítható, hogy az az 1636-os, tehát első kétnyelvű gyulafehér­vári kiadás nyomán készült, így mindenesetre 1636 után kellett megjelennie. Azt a lehetőséget, hogy az eredeti kétnyelvű kiadás Szebenben, és nem Gyulafehér­várott jelent volna meg, ALSTED gyulafehérvári működésének ismeretében eleve kizárhatjuk. A Ráday Könyvtár-beli töredék mindegyik levelének másik lapján ALSTED: Prodromus-knak. (58) nyomdai levonata található: a teljes, elkészült művel össze­vetve megállapítható, hogy a töredék a 792, 797. és 798. lapokról származik. A töredék és a végleges formájában kiadott mű között — a vizsgált lapokon — mindössze egy sornyi eltolódás mutatkozik a tördelésben. 96 Mint már a Prodro­mus-szal foglalkozva följebb szó volt róla, korabeli forrásból ismeretes, hogy az 1636 augusztusában már nyomdában volt, és a tervek szerint 1637 húsvétjára szándékozták befejezni a munkát. A nyomtatás azonban jóval tovább elhúzódott. Az 1639-ben kiadott katekizmus korrektúrája 1638. év végén, vagy 1639. első felé­ben készülhetett, a felhasznált papír pedig a Prodromus makulatúrája volt. Ez azt mutatja, hogy a Prodromus-nak. ez a része nagyjából az 1639-es katekizmussal egyidőben, esetleg valamivel előbb, legvalószínűbb, hogy 1638. folyamán volt nyomdában. (Az ugyanis nem valószínű, hogy ha a Prodromus 1637 tavaszán el­készült volna, annak makulatúráját csak 1638 végén, 1639 első felében használták volna fel.) Minthogy a Prodromus-ból fennmaradt töredék a 792, 797. és 798. lap­ról való, tehát 1638 végére vagy 1639 elejére a teljes műnek legalább 70%-a készen volt. A címlapján és előszavában 1635-ös évszámot megjelölő Prodromus tehát 1636 augusztusától legalább 1638-ig nyomdában volt, de valószínűbb, hogy még ennél is tovább, majd a mű elkészülte után hozzáfogtak az azt szervesen kiegészí­tő Index kinyomtatásához. A BISTEKFELD által összeállított, és utószavában 1641­re keltezett Index (58) 97 nyomtatása tehát nagyjából folyamatosan követhette a főmű kiadását. (Megjegyzendő, hogy a fent említett katekizmus Ráday Könyv­tárban található töredéke egy korabeli gyulafehérvári kötéstáblából került elő. Bár a kötés nincs datálva, mindkét belekötött nyomtatvány 1638-ból, Gyulafehérvár­ról való, 98 ami mind az 1639-es Katekizmus, mind a Prodromus datálásaval kapcso­latos fenti megállapítást erősíti.) Megkísérelve a fejedelmi nyomda 1636. évi felszerelésének rekonstrukcióját, megállapíthatjuk, hogy ekkor a nyomtató műhelynek legalább hatfőnyi személy­zete volt, két sajtóval dolgoztak, legalább 22 különböző betűtípussal, 10 iniciáléval, 35-féle nyomdai cifrával és 13 dísszel. 99 Bár 1632—1633-ban még valószínűleg nem volt öntőműhelye, egy metsző ekkor is dolgozott itt, aki az Öreg Gradual hangjegyeit metszette. Kb. 1634 óta betűöntő műhelye volt, és valószínűleg ugyanakkor alakult az önálló könyvkötő műhely is. 1636-ban már állt az a két 96. A 797—798. lap utolsó, ül. első sora. 97. RMK II 573. 98. RMK II 522 és II 523. 99. A nyomdai cifrák, iniciálék és díszek esetében feltételezve, hogy a Gyulafehér­várott korábban kimutatottak 1636-ban — és a későbbiek során — is tovább éltek. 370

Next

/
Thumbnails
Contents