AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda első korszaka (1623—1636)

füzete, kétnyelvű címlapján az 1636-os évszámmal és gyulafehérvári impresszummal (57). SZABÓ Károly ezt a szebeni evangélikus gimnáziumban található unikum példányt úgy írta le, mintha teljes példány lenne, valójában azonban, amint az a róla készült film alapján megállapítható volt, két különböző kiadás részeiről van szó. Ehhez a példányhoz ugyanis egy másik, ugyancsak latin—magyar nyelvű katekizmus B—D íve van hozzákötve, szövegében pontosan illeszkedve az első, gyulafehérvári A ívhez. Ez utóbbi részt azonban nem Gyulafehérvárott, hanem Szebenben nyomtatták, amint azt nyomdai anyaga és annak más szebeni kiadványokkal való összevetése tanúsította.

92 A heidelbergi kiskáté latin—magyarnyelvű változatának ez a szebeni kiadása eddig nem volt ismeretes. Sem SZABÓ Károly Régi Magyar Könyvtárában, illetve annak kiegészítéseiben, sem a heidelbergi káté magyarországi kiadástörténetével foglalkozó szakirodalomban nem szerepel.

93 A heidelbergi káté eddig ismert legkorábbi szebeni kiadása 1666-ból való, és SZENCZI KERTÉSZ Ábrahám kiadásában jelent meg, az azonban a Váradon 1652-ben megjelent latin nyelvű kiadással azonos, nem pedig az eredetileg Alsted által átdolgozott latin—magyar kiskátéval. A Ráday Könyvtár birtokában van ugyanennek az ALSTED-féle bilingvis kiskáténak egy gyulafehérvári, kézírásos nyomdai korrigálással ellátott töredéke,

94 amelyet eddig úgy tartottak nyilván, mint a fent említett 1636-os gyulafehérvári kiadás töredékét. Minthogy a töredék a katekizmus utolsó ívéből való, a gyulafehérvári kiadásnak pedig csak A íve ismert, (hiszen a hozzákötött B—D ív más műhelyben készült), így szövegük, tördelésük közvetlen összehasonlítására nem volt lehetőség. Az 1639-es, tehát második latin—magyar nyelvű gyulafehérvári kiadás

95 kissé csonka, de összehasonlításra alkalmas példánya azonban rendelkezésre állt az Országos Széchényi Könyvtárban. így sikerült megállapítani, hogy az a Ráday Könyvtárban őrzött töredékkel lapról lapra pontosan megegyezik, mindössze a korrekt urában található nyomdai hibákat javították ki természetesen a végleges kiadványban. Ennek a kis híján teljes példánynak alapján pontosan meg lehetett állapítani, hogy a Dlb (50. lap), D4a (55. lap), Elb (66. lap), E4a (71. lap), E5a (73. lap), E6b (76. lap), és E9a (81.) lapokból álló töredék az 1639, kiadásból való. Az 1639-es kiadás alapján azonban azt is meg lehetett állapítani, hogy míg azzal a Ráday Könyvtár töredéke tördelésében pontosan egyezik, mindkettő nyolcadrét, addig az 1636. évi gyulafehérvári tizenkettedrét alakú kiadás lapbeosztása a három évvel későbbivel nem azonos, hiszen annak formátuma nyolcadrét. Ez az oka, hogy már a második lapon bizonyos eltolódás figyelhető meg a kétféle kiadás szövegbeosztásában, ami a könyv végén már nyolc lapnyi eltérést jelent. Az 1636-os, 12° kiadás 95 lapos, míg az 1639-es 8° kiadás feltehetően 87 lap terjedelmű volt (de ma — a Ráday Könyvtárban őrzött töredéken kívül — egyetlen, csonka példánya a 76. lapon megszakad.) Összefoglalva megállapítható tehát, hogy a Ráday Könyvtárban őrzött, korrektúra jelekkel ellátott töredék az 1639-es gyulafehérvári kiadás nyomdai 92. Vö.: RMK I 586 és I 483. szebeni nyomtatványokkal. 93. A Heidelbergi Káté története Magyarországon. = Studia et acta Ecclesiastica 1. köt. Bp. 1965. 81, 306. 1. 94. Ráday-könyvtárbeli jelzete RMK 2,93. 95. RMK I 691. 24 OSZK Évkönyve 369