AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda első korszaka (1623—1636)
a konszonánsokkal, hanem szükség szerint helyezték el azokat a konszonáns alatt, amint azt a kettő kisebb elcsúszásai, egymástól mért különböző távolságai mutatják. A gyulafehérvári fejedelmi nyomda héber betűkészlete — a nyomda által előállított és ma ismert szövegrészeiből készült összeállítás alapján — 45 konszonánsból és 8 vokálisból állt. 51 A sárospataki és a gyulafehérvári nyomda kapcsolatait illetően érdemes megemlíteni, hogy a Gyulafehérvárott 1634—1635-ben megjelenő hét új (négy antikva és három kurzív) szövegtípusból hat teljesen megegyezik a csak később meginduló sárospataki nyomdáéval. Ugyancsak közös a fent említett görög és a vele egyidejűleg öntött héber szövegtípusa is. 52 Már DÁN Róbert is — a sárospataki nyomda héber és görög betűivel foglalkozva — felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a gyulafehérváriakkal együtt, 1633 során készültek, amint azt DEBEECZENI Tamás és RÁKÓCZI György 1633 nyarán e tárgyban történt sűrű levélváltása bizonyítja. 53 A sárospataki nyomda egyes betűi tehát már 1635-re készen állhattak a felhasználásra, mégis, TOLNAI István még 1636-ban is arra kérleli RÁKÓCZI Györgyöt, hogy szorgalmatos gondviseléssel legyen a sárospataki tipográfia iránt, ahonnan még nyilván a sajtó és más felszerelések hiányoztak. Sőt, még 1649-ig sem történt változás, hiszen 1649. október 22-én MEDGYESI Pál 54 levelében felhívta RÁKÓCZI Zsigmond figyelmét a „rozsdában álló sok szép typus"-ra, amelyet még atyja öntetett. A nyomda tényleges munkába állása 1650-ben valósult csak meg. Nemcsak a gyulafehérvári és sárospataki nyomdák betűkészletében vannak meglepő azonosságok, hanem az ugyancsak akkortájt felfrissített lőcsei BEEWEEnyomdával is. E három város műhelye új beszerzéseit közös forrásból meríthette, legvalószínűbben Krakkóból, de megfontolandó a kérdés, hogy vajon mindhárom esetben matricákat vásároltak-e, vagy kész betűanyagot. A lőcsei BREWEE-nyomda betűkészletének bővítése ugyancsak az 1633—1635. évekre esik. Az ekkor beszerzett betűkészlet közül legalább négy közös a gyulafehérvári, ül. sárospataki szövegbetű-sorozatokkal. 55 Ami az 1633. folyamán megrendelt és elkészült görög és héber betűket ületi, ezeknek — amint azt DÁN Róbert is megállapította — valahol Sárospatakhoz elérhető földrajzi közelségben kellett készülniük. Az 1630-as nyomdai rendelkezés szerint ugyan a fenti betűket az erdélyi szász városokból tervezték beszerezni, talán csak a frissen érkezett három német professzor téves feltételezése alapján. Valószínűbb azonban, hogy eredetüket, iü. öntőmesterüket máshol kell keresni, feltehetően Lengyelországban. Ez ugyanis megmagyarázná, hogy miért volt szükség a sárospataki DEBBECZENI Tamás közvetítésére ez ügyben. SZILÁGYI Sándor 56 nyomán GULYÁS 57 és HEREPEI is 58 , sőt a debreceni városi 51. A héber betűk rendszerezésében DÁN Róbert volt segítségemre, akinek ezúton is köszönetet mondok. 52. Héber szavak előfordulnak: RMK I 1096 (Sárospatak 1669) 55, 58 — 59. lapon. 53. Magyar Könyvszemle. 1966. 345 — 6. 1. 54. TAKÁCS Béla i. m. 8. 55. PAVERCSIK. Ilona szíves közlése, aki a lőcsei nyomda felszerelését állítja össze. A gyulafehérváriakkal egyezik a lőcsei BREWER-nyomda 28K, 21 A, 19K és 14A típusa, kérdéses a 20A és 30K. A 14A típusnál mindössze az ü betű különbözik a gyulafehérvári és sárospataki d-től, egyébként az említett sorozatok 20-sor méreténél legfeljebb 1 — 2 rom eltérés mutatkozik. 56. SZILÁGYI Sándor: /. Rákóczi György 1593 — 1648. Bp. 1893. 290. 1. 57. GULYÁS i. m. II. 157. 1. 58. HEREPEI János: Könyvészeti tanulmányok. Kolozsvár, 1942. 15. 1. 362
