AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda első korszaka (1623—1636)

nyomda történetével foglalkozva CSŰRÖS Ferenc

59 is TOLNAI Istvánnak egy RÁKÓCZI Györgyhöz írt levelére hivatkozva azt tartották, hogy RÁKÓCZI a „lengyel király útlevelével Hamburgon át hozatott Hollandiából nyomdászokat". A hivatkozott levélben

60 azonban Hollandiáról nincs semmiféle említés. Erről az útról más forrásból is van tudomásunk, mégpedig RÁKÓczinak 1636. május 18-án PÁZMÁNYhoz írt leveléből, de Hollandiáról itt sem esik szó: „emberünk... in mense Augusto ment volt tavaly Hamburgba az lengyel király ő felsége salvus conductusa mellett könyvnyomtatókért az kiket in mense Octobri hozott volna meg."

61 GULYÁS nemcsak a nyomdászokat, hanem az Öreg Graduálhoz beszerzett új nyomdai anyagot (betűket és hangjegyeket) is hollandiai eredetűnek tartotta és megjegyezte, hogy igen valószínű, hogy a sárospataki nyomdának szánt „sok szép típusok" is innen valók

62 — a két készlet rokonságát tehát már ő is felismerte. Nincs tehát bizonyíték arra, hogy a Gyulafehérvárra érkező új nyomdászok hollandiai származásúak lettek volna, bár meglehet, hogy Hamburg csak állomás volt Hollandia felé. Valószínűbb azonban, hogy a nyomdászok Hamburgból toborzódtak, és a felszerelés bővítése is vagy onnan, vagy más külföldi városból — esetleg ismét Krakkóból — történt. 1636-ból származik az a Leges Typographorum és Formula Juramenti, amelyet RÁKÓCZI György az ekkortájt újjászervezett nyomda külföldről behívott mesterei számára alkotott: ez az okmány őrizte meg az 1636-ban itt működött nyomdászok nevét az utókor számára.

63 Eredeti kéziratát Matthias ELSHOLTZ, Albertus MARTIN, Paulus de VITZE GEDANENSIS, Martinus MESZLENY és Adam HAS tipográfusok írták alá. HEREPEI feltételezését elfogadva valószínűleg az elsőnek szereplő ELSHOLTZ volt a nyomdavezető (direktor), s egyúttal az idegen nyelvű nyomtatványok korrektora, míg a többi négy közül kettőnek szedőnek, kettőnek pedig nyomtatónak kellett lennie. ELSHOLTZ, MARTIN és HAS nevére sem németalföldi, sem lengyel, sem német forrásmunkákban nem sikerült rátalálni, de valószínűleg ők a Hamburgból hozott mesterek. A Leges Typographorum aláírói közül Albertus MARTIN nevét gót betűkkel írta, ebből HEREPEI arra következtetett, hogy ő volt az egyik német, vagy németalföldi származású mester.

64 A HEREPEI által VITZE Pálnak nevezett Paulus de VITZE GEDANENSis-ről viszont tudjuk, hogy ő a szerzője annak az érdekes dialógusnak, amely „Depositio cornuti zu Lob und Ehren der edlen. .. freyen Kunst Buchdruckerey, in kurtze Reimen verfasset..." címmel, a hely megjelölése nélkül jelent meg 1621-ben Lengyelországban. A szerző az alábbi módon nevezi meg magát: „durch Paulum de Vise Gedanensem Typothetam". A szerző — és egyben nyomdász — személyével foglalkozó lengyel kutatók a könyv külseje alapján nem tudták végérvényesen meghatározni a kiadás helyét, a „Gedanensis (Gdansk = Danzig) megjelölés ugyanis a mester származását is jelenthette. A nyomtatványon bizonyos jelek valóban danzigi eredetre vallanak, más díszí59. CSŰRÖS Ferenc: A debreceni városi nyomda története. Debrecen, 1911. 120. 1. 60. SZILÁGYI Sándor: I. Rákóczi György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal = Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1875. 779. 1. 61. SZILÁGYI Sándor: Rákóczi és Pázmány. Pest, 1870. 118. 1. 62. GULYÁS Pál: Nyomdáink belső élete a 16—17. században. = ITK, 1948. 3. 1. 63. Teljes szövegét közli HEREPEI János: Könyvészeti tanulmányok. 15 — 16. 1. 64. HEREPEI János: Adattár 17. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I.: Polgári irodalmi és kulturális törekvések a század első felében. Bp. — Szeged, 1965. 520. 1. 363