AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda első korszaka (1623—1636)

Ugyanebben az esztendőben tervbe vette a fejedelem az erdélyi országgyűlési artikulusok gyűjteményes kiadását, amint az DEBRECZENI Tamás, sárospataki intéző RÁKÓCZI Györgynek írt válaszából kitűnik: „Kegyelmes Uram, az elmúlt napokban Nagyságod kegyelmesen parancsolta vala, ha mi az erdélyi artikulusokból nálam volna, mellyek ott benn laktamban jutottak volna kezembe, beküldeném, mivel Nagyságod össze akarván mind kerestetni, kinyomtattatná, az mi azért én nálam volt, kihez ládámban ugyan sok kereséssel jutottam, az Nagyságod kegyelmes parancsolatja szerint im beküldőm, igen dicséretes dolog és hasznos gondviselés lészen ezeket is öszve kerestetvén egy kvantitásban kinyomattatni és így kibocsátani. Sárospatak 1633. június 7." A borítékon rajta RÁKÓCZI György megjegyzése: „Az erdélyi artikulusokat, kik nála voltak, beküldte."

45 Nincs azonban semmi nyoma, hogy az artikulusoknak ez a gyűjteményes kiadása valóban megjelent volna. Az 1634-es esztendő fordulópontot jelentett a fejedelmi nyomda életében. Ekkor jelennek meg utoljára EFFMURDT Jakab nevét feltüntető kiadványok, 1635től az impresszum kivétel nélkül: ,,Typis CelsissimiPrincipi". Nyomdásznév ezután legközelebb 1644-ben

46 fordul elő impresszumban. A nyomtatóműhely felszerelésében 1630-ban bekövetkezett kisebb változást a tipográfiai anyag további, fokozatos bővítése követte: szinte minden évben találni valami újdonságot a könyvek kiállításában. A gyakori használattól elkopott, hiányossá vált, és idegen betűkkel kiegészített három antikva és három kurzív szövegtípust 1634—1635ben teljesen új sorozatok váltották fel — természetesen, a használhatóság érdekében — nagyjából azonos méretben. 1634-ben a megjelenő új szövegtípusok: 19:98A — a régi 2:100A helyett; a 31:86K — a régi 9:84K helyett; a 21:86A — a régi 1:84A helyett; a legkisebb fokozatú 20:60A szövegtípus, amelyhez hasonló méretű eddig nem volt, a kiemelő 22A típus és a két görög típus (24:86G és a kiemelő 33G). Érdekes, hogy a régi 1:84A szövegtípusról a váltás a 21:86A-ra éppen ALSTED görög nyelvkönyvének (41) D—E ívénél történt. Az A—D-ig terjedő íveket még a valamivel nagyobb betűtestű, bár kisebb sortávolságú lA-val nyomtatták, az E ívtől kezdve ennek szerepét átveszi a 21A típus. Éppen e váltás alapján állapítható meg az 1634-es esztendő kiadványainak sorrendje: a tankönyvek, ill. a katekizmus közül először a görög nyelvkönyvet nyomtatták, minthogy itt még a régi szövegtípus is előfordul, a többiben pedig csak az új, tehát azokat ezt követően nyomtatták. A görög nyelvkönyvet — amelyben két új körzet Oo és Pp is megjelenik — a katekizmus követte, amint azt három újabb körzet első megjelenése (Hh, Ii, Kk) és a legkisebb szövegtípus feltűnése (20:60A) bizonyítja. 1634-ben jelent meg először a nyomda — levéltári adatokkal is bizonyítottan 1633-ban készült

47 — görög szövegtípusa (ugyanekkor készült a tudomásunk szerint először 1635-ben felhasznált héber típus is). Ezért tévesen állította TAKÁCS Béla a sárospataki nyomdával foglalkozva, hogy Sárospatakon kívül csak TÓTFALUSI KIS Miklós kolozsvári műhelyében volt görög és héber betűkészület a 17. század folyamán.

48 Sőt, a sárospataki nyomdaalapítást jóval megelőzve nyomtattak Gyulafehér várott héber és görög nyelvkönyveket, szép, tisztametszésű ciceró45. OL E 190 Arch. Fam. Rákóczi 4. cs. 1633. 38. sz. (1633. június 7.) 46. EMK II 643. 47. DÁN Róbert, Magyar Könyvszemle. 1966: 345 — 6. 1. 48. TAKÁCS Béla: Gomenius sárospataki nyomdája. A sárospataki nyomda története. 1. Sárospatak, 1958. 20. 1. 360