AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

A kiadvány névtelenül és impresszum nélkül jelent meg, lehet, hogy azért, mert BBHRISCH megkerülte a cenzúrát, de lehet, hogy egyszerűen nem kívánta az egyes szerzőkről közölt lesújtó véleményének esetleges következményeit viselni. HOLZMANN és BOHATTA, valószínűleg Max von PoRTHEiMnek, az „aufklärista" irodalom híres osztrák gyűjtőjének és ismerőjének megállapításaira támaszkodva, nemcsak a szerző nevét oldották fel anonim-lexikonukban, hanem az impresszumot is, Pressburg-ként. Ezt a megállapítást szentesíti a HEINSIUSféle Allgemeines Bücher-Lexikon, a kor német nemzeti bibliográfiáját pótló könyvjegyzék.

26 E szerint a Wiener Autoren Pozsonyban jelent meg, LöwE-nél, ára 12 krajcár. Ezt a helymegállapítást a kiadvány betűtípusai is alátámasztják, noha meg kell állapítani, hogy a pozsonyi MAHLER cég kiadásában megjelenő — s esetleg nem is Pozsonyban, hanem Lipcsében nyomtatott —műveket nehéz a LÖWEfélektől megkülönböztetni. LÖWE 1790-ből származó könyvjegyzékében mindenesetre még kaphatóként szerepel a könyv 54 krajcáros áron.

27 E könyvjegyzékben csak évszám áll a cím mellett, akárcsak a könyv címlapján, de ha valóban LÖWE volt a kiadó, akkor természetes, hogy a kiadás után ily röviddel, nem kívánta magát megnevezni. A Wiener Autoren mind a szerző kilétére, mind a nyomtatás helyére nyújt némi támpontot, igazolva feltételezéseinket. BEHRISCH szerzőségét oly módon árulja el, hogy míg a legjelentősebb neveknek is nagyon szűkmarkúan méri a sorok számát, addig a BEHRISCH címszónak kereken nyolc lapot szentel. Amellett számos olyan adatot közöl BEHRiscHről, amelyet kívülálló, még a legjobban informált, sem igen tudhat. A nyomtatás helyére nézve meg annyi támpontot kapunk a kiadványból, hogy míg a korábbi BEHRISCH-könyvek mind németországi és prágai kiadóknál jelentek meg, addig az 1780-nál későbben imprimált írások többségének — szám szerint háromnak — megjelenési helyéül a szerző Pozsonyt adja meg. Pozsonyt valószínűsíti egyébként BEHRISCH életrajza is, hiszen — mint láttuk — 1783-ig szerkesztette Bécsben a Provinzialnachrichten-t, s utána Magyarország irányában hagyta el Bécset, amikor TRATTNER az útját kiadta. A Wiener Autoren-h&n közölt életrajzi adatokból semmi olyant nem tudunk meg, amit korábban ne ismertettünk volna, kivéve azt a tényt, hogy BEHRISCH tagja volt a maga korában haladó szellemű hessen-homburgi „Gesellschaft zur Aufmunterung der Kentnisse, Wissenschaften und Sitten" nevezetű tudományos társaságnak, amelynek magyar tagjai is voltak, s amely pl. ARANKA György egyik mintaképe volt az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság szervezésekor. írói alkatát is megismerjük a Wiener Autoren-bő\. Számtalan megjelent, s tán méginkább kéziratban elfekvő művének felsorolásából kiviláglik, hogy — legalábbis írásaiban — a felvilágosult eszmék vallója és a franciák tisztelője volt. Erre utal pl. a Journal du Docteur Panglosse cím, vagy az, hogy gróf ZANNOWICH leveleit olaszból lefordította. (Egy másik ZANNOWicH-könyvet pl. az ugyancsak felvilágosult NAGYVÁTHY János fordított magyarra, A tsiUagok-forgásiból való polgári jövendölés Lengyel országra, címmel.) Mint a Wiener Autoren-hen írja, Matinéé dJ'un ministre qui s'est retire du monde címmel kéziratban terjedt el egy írása, amely olyan viharos visszhangot keltett, hogy a drezdai udvart el kellett hagynia miatta. 26. HEINSIIJS: Allgemeines Bücherlexicon. . . Bd. 1. 155. h. 27. LÖWE, Anton i. m. 1. Abt. 441. 1. 224