AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

területére jöttek, amikor a német talaj valamiféle okból meleggé vált a talpuk alatt.

2 A monarchia országai közül Magyarország különösen vonzónak tűnhetett e szerencselovagok számára. Terveikhez erkölcsi és anyagi támaszt egyaránt remélhettek akár az uralkodóháztól, amennyiben tollúkat a Habsburg politika szolgálatában kívánták forgatni, akár az uralkodóház politikájával elégedetlen magyar nemességtől, ha az abszolutisztikus intézkedések ellen voltak hajlandók írni. A török háborúk szüntével bekövetkező konszolidáció, az uralkodóház kolonizációs intézkedései, a sok új létesítmény nagy lehetőségekkel kecsegtetett. Pusztán azzal, hogy németül, s esetleg még latinul is jól tudtak, ügyesen fogalmaztak, máris bízvást számíthattak megélhetési gondjaik enyhülésére. A 18. század harmadik harmada a könyvnyomtatás fellendülésének időszaka az örökös tartományokban csakúgy, mint Magyarországon. Akik csak valamennyire is fegyelmezett gondolatsorokat tudtak papírra vetni, írónak vélték magukat. Hogy miről írtak, az nem csupán egyéni hajlamaik függvénye volt, hanem a mindenkori politikai helyzeté is. MÁRIA TERÉZIA uralkodása alatt az irodalmi kalandorok számára a morális folyóiratok, a moralizáló könyvek, az erény, s főképpen a katolicizmus útját megmutató írások tűnhettek vonzónak, mert ezeket a mélyen vallásos uralkodónő ugyancsak jó szemmel nézte. De számíthatott közönségre az a szerző is, aki a súlyos cenzúrai feltételek megkerülésével a francia felvilágosodás gondolatait tudta belopni a Habsburg birodalomba művei révén. Maguk a nagy franciák ugyanis tilosak voltak, külön könyvrendőrség, ,,

Bücherpolizei" ügyelt az egyházi és világi cenzorok mellett a könyvpiac politikai és filozófiai erkölcseire. A felvilágosult utód, II. JÓZSEF alatt egyszerre minden megváltozik. II. JÓZSEF az új cenzúra-szervezettel teljesen új helyzetet teremtett; egy revizori hivatal, a Bücherrevisionsamt szervezését rendelte el, egészen alacsonyrendű, bürokratikus feladattal. Magyarországon közvetlenül a helytartótanács plénuma alá tartoztak, de csak a kevésbé jelentős ügyek. Egyházi vagy világi hatóság, valamely egyetemi professzor igazolását csatolva kellett benyújtani a cenzúra-kérelmeket.

3 Az igazolásnak is csupán annyit kellett tartalmaznia, hogy a felterjesztett munka nem erkölcstelen, istentagadó vagy lázító. így aztán szinte bármit ki lehetett adni. írnak is mindenről: közjogi kérdések, szabadkőművesség és -ellenesség, bécsi szobacicusok és suszterinasok, PITTS pápa bécsi útja, s nem utolsósorban maga a császár, II. JÓZSEF — s többnyire nem is valami hízelgő megvilágításban — egyaránt kapós témának bizonyul. Pamfletek születnek az utánnyomás jogosultságáról (engedély nélkül bármiről készülhetett utánnyomás!), a röpiratgyártás szabályairól; papok ellen és mellett, az uralkodó ellen és mellett, a nők embervolta ellen és mellett, a vallási türelem ellen és mellett vitairatok tömege érvel. II. JÓZSEF halálával újabb változás következik be. Az 1790-es országgyűlés újra csak másfajta tollforgatást igényel. Röpirat-szerzőkben most sincs hiány: az uralkodóház szolgálatában, vagy a főnemesség és a főpapság retrográd igényei szerint, vagy akár a magyar köznemesség felvilágosult, de ugyanakkor nemzeti felfogásának megfelelően hihetetlen röpirat-áradat önti el magyar és bécsi nyomdákból hazánkat. A termékeny író-kalandor, Friedrich von der TRENCK azzal dicsekszik, hogy csak az 1 790-es diéta alatt tizenhárom röpiratot írt, ezeket sajátmaga latinra, egy jóbarátja pedig magyarra 2. GRAGGER, Robert: Preussen, Weimar und die ungarische Königskrone. Berlin— Leipzig, 1923. 25. L: „Ezeknek a vándorlovagoknak nagy része Poroszországból ós a birodalomból való volt, származásuk nemesi, vagy annak adták ki magukat, szívesen övezték magukat az előkelő származás misztikumával. . . Politikai terveket kovácsoltak. . . A toll és a kard emberei voltak, pamfletírók, akik jelentékeny mértékben járultak hozzá a kor brosúra-áradatához; sok irodalmár, irodalmi kalandor is akadt köztük. . ." 3. WALDAPFEL József: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből. Bp. 1935. 29 — 33. 1. Részletesen ismerteti a cenzúra-rendeletet. 212