AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

fordította.

4 Ezesetben kivételesen hitelt is adhatunk szavának. . . BALLAGI Géza számítása szerint 1790/91-ben összesen „körülbelül 500 politikai irat.. . 1792-től 1795-ig legföljebb száz" jelént meg.

5 Arra vonatkozóan, hogy a könyvnyomtatás és könyvkiadás föllendülése a sajtórendeletek adta lehetőségek, nem pedig a modernizálódás, a civilizáció terjedésének következménye volt, a magyarországi nyomdák és kiadók számának alakulása szolgáltat meggyőző bizonyítékot.

6 1740 1750 1760 1770 1781 1790/91 1795 1800 17 23 26 35 49 68 53 46 (Megjegyezzük, hogy a század nyolcvanas éveiben, a jozefinista sajtótörvények idején, amikor a II. JÓZSEF által kiadott, a kort messze megelőzően felvilágosult sajtórendelet csak az ostobasággal szemben írt elő szigorúságot, de elnéző volt a valódi értékekkel szemben, a különböző rövid életű nyomdai és kiadói vállalkozások száma Magyarországon 80 körül volt.) A nyomdák elsődlegesen nagy egyházi központokhoz, püspöki szókhelyekhez, olyan egyéb kultúrcentrumokhoz kapcsolódtak, ahol több iskola, nagyobb számú értelmiségi réteg biztosíthatott anyagi bázist számukra. 1740-ben a 17 nyomda, ill. kiadó 15 helységben működött, 1791-ben a 68 kiadó és nyomda mindössze 33-ban. Nem a kultúra terjedéséről volt itt valójában szó. MARTINOVICS „Oratio ad proceres" c. röpirata és ennek LACZKOVITS által készített fordítása ügyében nyomozva, Somogy megye méltatlankodva jelenti a helytartótanácsnak, miszerint az inkriminált röpirathoz annál kevésbé lehetett közük, mivel ,, Somogymegye területén sem nyomda, sem könyvárus, de még csak könyvkötő sem találtatik. . . "

7 A nyomdai és kiadói fellendülés nagyobbára olyan nyomdákra terjed ki, amelyek németül is publikálnak, nem meglepő tehát, hogy német konjunktúralovagok is kivették belőle a maguk részét. Az Országos Széchényi Könyvtár régi állományában tallózva, különösen anonim művek szerzői után kutatva, nemcsak olyan ismert nevekkel találkozhatunk, mint a már annyit emlegetett TRENCK, vagy a GOETHE wetzlari köréhez tartozó Heinrich Gottfried von BRETSCHNEIDER, vagy éppen a különösen rosszhírű rendőrkém, Leopold Alois HOFFMANN, hanem kevésbé ismert nevekkel is, olyan szerzőkkel, akiknek írói munkássága és többékevésbé érdekes sorsa ugyancsak kapcsolódik Magyarországhoz. * * * Christian Friedrich Hüttenrauch Az Országos Széchényi Könyvtár állományában L. elég. m. 691

g jelzeten húzódik meg az a kis kötet, amelyet a magyarországi német sajtó történészei általában számon tartottak, de úgy látszik elveszettnek véltek. A kötet címe: Geschichte des Faschings von Anfang der Welt bis auf das Jahr 1779. Nebst einigen in die Faschingsgeschichte einschlagenden Anekdoten und Abhandlungen in einer Wochenschrift herausgegeben zu Pressburg in Hungarn im Jahr 1779. Gedruckt mit Patzkoischen Schriften. [2], 217 1.8° 4. TBBNCK, Friedrich von der: Merckwürdige Lebensgeschichte. . . München—Leipzig, 1912. Bd. 2. 180. 1. 5. BALLAGI Géza: A politikai irodalom Magyarországon. . . Bp. 1888. 283. 1. 6. Az összeállítás alapja a Magyarország bibliographiája 1712 — 1860. 6. köt. Nyomdaés kiadástörténeti mutató. Bp. 1972. 562 — 567. lapjain található nyomdajegyzék volt. 7. BALLAGI Géza i. m. 348. 1. 213