AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Kurcz Ágnes: A magyar vonatkozású XIV. Lajos korabeli francia nyelvű pamfletirodalom kiadástörténetéhez
szánták a francia nyelvű irodalmat, hiszen a művelt európaiak német kultúrtermeteken is, szláv országokban is beszéltek franciául. 10 A tiltott könyv és folyóirat formátuma sem lehetett közömbös a terjesztés szempontjából. Noha a ma bibliofil értékű tizenkettedrét könyveket az ELZEVIEREK a kor „Olcsó könyvtárának" szánták, 11 a formátum nagy sikerét, azonnali gyors elterjedését nyilván annak is köszönheti, hogy könnyen elrejthették. A kortársak a formátummal együtt átvették az ELZEVIEREK egyéb formai újításait, ismertetőjegyeit. 12 Ilyenek a könyvdíszek, a jellegzetes virágok, kosarak (fleuronoh) és a nyomdászjelvényként alkalmazott földgömbök (szférák). Bármennyire is követték mintáikat más németalföldi, francia és német nyomdászok, ma is ez a legbiztosabb eszköz a nyomdatermékek megkülönböztetésére. 13 Mert a hamis impresszum egyáltalán nem igazít el. Egy időben többen is használták ugyanazt a fiktív álnevet. Ezek között a pseudonymek között a leggyakoribb a másfél századot „megélő" Pierre MARTEAU „kölni" nyomdász illetve kiadó, akinek létezéséről a múlt század végéig még vitatkoztak a kutatók. Gustave BRUNET vette észre, hogy XIV. LAJOS uralkodásának második felében főleg holland kiadványokban, politikai iratokon szerepelt a neve. 14 Egyébként a kölni nyomdahelyet a katolikus könyvek nyomtatása és terjesztése miatt találta ki Willem Janszoon BLAEU még 1638 előtt. 15 Pierre MARTEAU nevével 1660-ban jelent meg egy politikailag pikáns mű a leydeni Jean ELZEVIER kiadásában. 16 Noha az ELZEVIEREK csak kilencszer használták ezt az álnevet, utánzóik annál többet: hollandok, belgák, franciák (rouen-i nyomdák) és németek is. 17 Köln mint fiktív nyomdahely 10. HÁTIN i. na. 55. — Persze nemcsak tiltott irodalomról van szó. Elsősorban a francia szépirodalom ,, best-seller"-eit nyomták után kalózkiadásokban; itt a leggyakoribb az ilyesfajta impresszum: „suivant la copie de Paris", mivel a francia eredetit jobban keresték. 11. WILLEMS i. m. OXVII skk. DAVIES i. m. 146—147. Az első ilyen típusú duodecimót Bonaventura és Abraham ELZEVIER nyomtatta 1629-ben, WILLEMS i. h. 12. VINCENT i. m. 55., DA VIES i. m. 148. A folyóiratok nagy része is átvette ezt a formát, pl. Hollandiában: Mercure historique et politique, Mercure Hollandais, Histoire abrégée de VEurope, Le courier galant, Uesprit des cours de VEurope stb., más irodalmi revük is. (HATIN i. m. 176. skk.) A francia Mercure Galant is tizenkettedrét formátumú volt. (Livois, René de: Histoire de la presse Francaise. Lausanne [s. a.] I. 37). 13. WILLEMS i. m. LXXXVI. 14. BEUNET, Gustave: Imprimeurs imaginaires et libraires supposes. Paris, 1866. 2 —3. A kérdés legteljesebb összeállítása: JANMART DE BROUILLANT i. m. 2 — 6. 15- DAVIES i. m. 139. 16. Recueil de diverses pieces servans a Vhistoire de Henry III . . . A Cologne, chez Pierre du Marteau, 1660. JANMART DE BROUILLANT i. m. 23. 17. JANMART DE BROUILLANT i. m. 40 — 47. A legtöbbször: Andre de HOOGENHUYSEN, Abraham WOLFGANG, Jacques DESBORDES (Amsterdam) ; Adrian VLACQ, Jean et Daniel STEUCKER, Henri van BULDEREN (Hága); HACKIUS (Leyden); Francois FOPPENS, Philippe VLEUGART, Lambert MARCHANT, Henri FRICX (Brüsszel). A német nyomdászok is használták (WELLER, Emil: Die falschen und fingierten Druckorte. I— IL 2 Leipzig 1864. p. V.), például: Richter (Altenburg), Iversen (Altona), Brochaus (Amszterdam), Walther (Augsburg), Gobhardt (Bamberg), Neukirch (Basel), Fink, Rüdiger, Schone (Berlin), Sauermann (Bremen), Sinner (Coburg), Pauli Koppenhága), Günther, Winckler (Drezda), Keyser (Erfurt), Heinsius, Herold, Heyl, Hoffmann, Liebezeit, Schmidt (Hamburg), Forster (Hannover), Bielche (Jena), Rommerskirchen (Köln). Graff, Jacobaer, Joachim, Rohler, Rollmann, Voss, G. Wigand (Leipzig), Cotta (Tübingen), Bartholomai (Ulm), Gerold (Wien) stb. (JANMART DE BROUILLANT Magyarországon hozzáférhetetlen könyvének összeállítása.) 199
