AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

megjelenésével e példa nálunk is hat és a katonákról átterjed másokra is. így van ez SiGRAYnál is. A rangszerű élet, a reprezentáció ekkor már fontos elem az egyes ember társadalmi megbecsültetéséhez. Ennek anyagi adottságai sokaknál nincsenek meg; így SiGRAYnál sem. Jövedelme, személyes kapcsolatai arra elégségesek, hogy egyedül jól megéljen, olykor kissé rendezetlen körülmények közt is, vendégként menve ismerőseihez, különösen főpapokhoz. Egy egész társadalmi réteg él akkor így Európában, különösen szellemi foglalkozású emberek, majd itt, majd ott próbálva szerencsét. SIGRAY saját hazáján belül maradt, különböző álláskérésekkel próbálkozott, de hiába. Birtokai kezelése mellett vállalkozásokkal is kísérletezik — a Law-jigy kudarca sem volt elég arra, hogy a gombamódra növő vállalkozásokban megingassa a bizalmat — mert ezek ígértek gyors vagyonosodást, ami a rangszerű élet feltétele. Meglehet, hogy vállalkozásai — a serfőzde, a bécsi kocsmák és a kereskedelmi társasági tagság — jövedelmezőek voltak, de a pereskedés mindent elrontott. Űgy látszik, vagyoni stabilizációt nem sikerült elérnie. Hihetőleg ezért nem nyerte el a QiTESTENBERG-kisasszony kezét sem. Az adottságokkal nem számoló életvitel mindig is súlyosan terhelő tényező. De az, aki ezt a példát látja az általa tekintélyeknek elismertek részéről, óhatatlanul maga is belesik, ha megcsappan benne a józan realitásérzék. De hát vajon a császári világhatalomról, spanyol gyarmatbirodalomról, itáliai hegemóniáról ábrándozó, irreális, deficites és eladósodott III. KÁROLY uralkodása alatt, annak udvarában milyen példát láthatott SIGRAY ? A barokk kor címkórsága, mely betegségként árad el Európa-szerte a jelentőségét egyre jobban elveszítő nemességen, a reális hatalom és vagyon tűnésének kompenzálására való törekvés, egyfajta menekülés a címek és rangok virtuális vagy imaginárius világába. Ez vonja igézetébe SiGRAYt is, kinek eszménye az udvar és az udvari élet, melynek azonban úgy látszik, csak a peremére sikerült eljutnia. Az udvari politika, melynek törekvései elfogadtatásához a köznemesség soraiban is támogatókra volt szüksége, főrendet kreált családjából és belőle is, cserében a Habsburg abszolutizmus feltétel nélküli támogatásáért. Természetesnek is tűnik, hogy SIGRAY mindent onnan vár, az udvarban bízik, melyet ő nem a császári, hanem a magyar királyi udvarnak lát, bár észreveszi, hogy kevesen vannak ott magyarok. De a folytonos nehézségekkel küzdő udvar nem adhat és nem is ad neki alapjában véve címen kívül semmit, még egy reprezentatív állást sem, mert sok a nálánál alkalmasabb jelentkező. Magyarországon Majtény után a föld társadalmának látszólagos nyugalma mögött roppant változás zajlik le. A korszak nemcsak a nagy szerzők: a KÁROLYiak, FESTETiCHek, GRASSALKOvicsok kora, hanem a nagy vésztőké is: a visszafoglalás után megvagyonosodó, de most földjeiket sorban feladó külföldi indigónak mellett elég csak a régi magyar CZOBOR család utolsó tagjait említeni.

41 41. A CzoBOR-vagyon gyors elolvadására jellemző esetet említ NAGY Iván: Magyarország családai. . . 3. köt. Pest 1858. 210. lap. A növekvő életigények és a tőkeszegénység szerepére a nagybirtokosság eladósodásában találóan mutat rá BAKÁCS István A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a XVII —XVIII. században (Bp. 1965) c. művében. SIGRAY rokonságából ketten: József ós János szerepelnek, mindketten az 1720-as években. Józsefnek 6000 forintos követelése, Jánosnak 350 forintos tartozása van, de az utóbbi 147 frt. kamattal is adós, tehát már régebben nem fizetett. (104—105, 114. és 123. lap.). Sigray László sem mint hitelező, sem mint adós nem szerepel a közölt kimutatásokban. 191