AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

török ellen és végül az uralkodónő személyi költségvetése. Az uralkodónőnek sok gyermeke és így sok kiadása van. Felemlíti, hogy milyen hosszas vita után jött létre a megállapodás és ez is csak ideiglenes. A királynő az országgyűlésre öt gyermekét is elhozta. Azután hajón Pestre ment, s Rákos mezején — ahol hajdan az országgyűlést tartották — megszemlélte a katonaságot, majd visszajött kocsin az országgyűlésre, melyen — szokatlan módon — még ebéd után is nagy részvétellel folytak a tárgyalások. 1752-ben „semmi különös" nem történt a nagyvilágban. Ő maga teljes erejével pereskedik. Az Udvari Kamara óriási — 500 000 forintos — követelését a Magyar Kamarához utasítja. SiGRAYban most — szinte törvényszerűen — fellobban eladósodott rangtársainak reménysége: gratialét, királyi kegyadományt kér, ősei érdemére hivatkozva. A penziók rendszere, mely oly súlyosan nyomasztotta a legtöbb európai uralkodóház államháztartását, Magyarországon sem ismeretlen, sőt most kezd rendszeresebbé válni. SIGRAY is megkísérli; az uralkodónőhöz utasítják kérésével. Közben márciusban elhal édesanyja, a ,,régi velencei nemes családból származó" ANGRANO Terézia; temetésére, Mária völgybe, el sem megy. A következő hónapban azonban Bécsbe utazik ,,az igen egészséges levegő miatt" s ott is marad őszig, mikor ismét Pestre utazik, a Hétszemélyes Táblához. Csak egy hónapig van Magyarországon, különben egész éven át Bécsben. Mielőtt elutazott volna Bécsből, eladta utolsó falusi házát, amije még volt Ausztriában, Brunn városkában. Az év végét Pozsonyban tölti el. Az év eseményeiből azt emeli ki, hogy nyáron Köpcsénynél hét magyar lovasezred tartott táborozást, melyet a királynő is meglátogatott. 1754-ben úgy látszik betegeskedik. Az évet ezzel kezdi: „Adja Isten, hogy végigélhessem..." Pere még folyik. A Királyi Táblánál uralkodói dekrétum rendeli el, hogy soron kívül revideálják perét SIGRAY József fia Károly és a surányi kastély megvásárlója ellen. Egy darabig Pesten, majd Győrött tartózkodik, birtokai visszaszerzése érdekében. Itt éri az év vége. 1755-ben folyik tovább pere a PÁLFFY-család ellen. Utazásait most sem hagyja abba. Húsvétkor ,,úgy érdekesség, mint hasznosság miatt" Pécsre utazik, ahol a püspök ad neki szállást. Szigetvárt is megnézi, Siklóst is, aztán Somogy megyén át indul vissza, hol „családja a főispánok sorában tündöklött", majd újra Pestre, a Táblához. Beteg, de azért tovább folyik nyugtalan vándorútja: Debrecenen át Békésbe — az egykori Nadányi-birtokra — melyeket a jus armorum idegenített el, aztán Tokajba, „az egész világon dicsért borok" termő hegyére, majd farsangra Győrbe. Az év nagy részéről igen szűkszavúan ír. November végén Pozsonyba utazik s itt tölti az év végét. Megjegyzi, hogy folyamatban levő követelése a Magyar Kamaránál 200 000 forint. De itt is, a Helytartótanácsnál is, több mint húsz év óta „gyümölcstelenül" folynak ügyei. Az 1755. év eseményeiből azt jegyzi fel, hogy általában csend volt, csak Horvátországban és Szlavóniában volt „mozgolódás" (motus) de ez is befejeződött. „így jött el az 1756. év" írja fel s feljegyzéskötetének ezzel vége is szakad. Az 1756-os évet még feljegyezte, de alá már nem írt semmit. Elhunyt, vagy abbahagyta a naplóírást, nem tudjuk. A 112. folion a szövegnek vége. Az utolsó feljegyzések reszkető írással írottak. Ekkor az író hatvan és fél éves. * 187