AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

gyár ezredet szerveznek s a rendes adón felül újabb félmilliót vetnek ki az országra. Egyik rokonával, GHILLÁNY Jánossal Bécsben is jár az udvarnál. 1735-ben az új magyar ezredek egyikét GüiLLÁNYra bízzák. Könnyen megkaphatná az alezredességet, de betegsége ebben megakadályozza. Atritis vagaban szenved, mint mondja. Felemlíti az itáliai hadjárat eseményeit és az adóemelési ügyeket is. Az év vége felé perei kezdenek igen rosszul alakulni. A következő évben, mint mondja „ügyvéde hűtlensége miatt" távollétében elmarasztalja a bíróság. Ezt az Udvari Kancelláriánál megpróbálja hatálytalanítani, de mert itt „ellensége" van, sikertelenül. Bécsben abban a ritka alkalomban van része, hogy uralkodói esküvőt láthat: MÁRIA TERÉZIA és LOTHARINGIAI FERENC házasságkötését. Mindenütt ott van, szívesen is fogadják naplója szerint. „Ruházatban (a magyarok közül) szinte senki sem múlt engem felül, három egymást követő napon váltogatva az öltözetet." Gyöngyökkel kirakott kardja a legszebb volt. Büszkén említi, hogy az uralkodó „der schöne Ungar"-nak nevezte őt. Tüzetesen leírja az esküvőt. Késő estig gyönyörködtek az udvar jelenlétében tartott operai előadásban.

28 Ót az udvarhölgyek helyének biztosítására küldték, s mint írja „kettős érdekességgel üdültem fel; egyrészt az opera látásával, másrészt a bájos kisasszonyokkal való szórakozással". QUESTENBERG gróf titkos tanácsos leányát megismeri és „non tantum adamavi, verum in futuram quoque vitae sociam eligi". Február 14-én udvari álarcosbálon vesz részt. Kiemeli itt a jó tokaji bort is. Az udvari mulatság után még elmegy a Mehlgrubenbe is, a mágnások diszkrét mulatóhelyére, ahol egy arany a belépti díj. így szórakozik egészen hamvazószerdáig. A naplóban itt következik az egyetlen filozofikus megjegyzés. Mintha érezné a sorsfordulatot. „Unde superbit homo, cujus conceptio culpa, nasci poena, labor vita, necesse móri." „Mért kevélykedik az ember, kinek fogantatása vétek, születése büntetés, élete szenvedés és meg kell halnia." A magyarok közül az ünnepségeken PÁLFFY János gróf udvarmesteren és rajta kívül csak még négyen vettek részt. Sok költségébe is került ez — jegyzi meg. Felhasználva az alkalmat kéri Somogy megye főispánságát, melyet atyai nagybátyja, SIGRAY József báró viselt. Március 6-án audienciát kap. KOLLONICS érsek és ESZTERHÁZY József horvát bán támogatják. De megállapítja, hogy valamelyik elmulasztotta a támogatást, s így egy legközelebbi üresedésre utalják az állást kérőt. Úgy találja, szörnyű praktika folyik ellene. Nagyszombatban folyik pere SIGRAY János, ellen. Apja testvére, őt végrendeletében kitagadta minden örökségből és a másik fivérre, SIGRAY Józsefre hagyta minden vagyonát. Felkeresi SIGRAY Józsefet Felsősurányban, de úgy látszik, a látogatás eredménytelen, mert, mint írja, ebből „törvénytelen helyzet" született meg. Az évről egyébként megírja, hogy SZAVOJAI Eugén herceg meghalt; a birodalomból és Itáliából a csapatokat hazaszállítás címén észrevétlenül Törökország határa felé vitték. 1737-ben betegsége, az atritis vaga, úgy látszik kórházba kényszeríti, mert „csiszolatlan barátok" közt tölt négy hetet. Ezek alighanem misericordiánus (irgalmasrendi) szerzetesek lehettek, akik betegápolással és gyógykezeléssel foglalkoztak. Pozsonyban is volt zárdájuk. 28. Az opera ekkoriban előkelő emberek zártkörű kedvteléseként műkedvelő udvari mulatság is. A hagyomány szerint MÁRIA TERÉZIA maga is fellépett ilyen udvari operai előadásokon. L. ARNETH, A.: Maria Theresia. Bd. 1. pag. 13. 182