AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

Az év eseményeiből az új háborút írja le részletesen. Úgy mondja, a magyar nemesség önként felajánlotta a felkelést a török háborúra, mielőtt a ,,már csaknem kimerült és nyomorult köznép" újra megterhelésére sor kerülne, melyet a rendes porción kívül még új adókkal is sújtanak. „Az udvar mindazonáltal félve attól, hogy a felkelést a velükszületett hajlandósággal a magyarok a király ellen fordíthatnák, ezt nem óhajtotta, csupán a pénzbeli segítséget." Elhatározták az udvarnál a török háborút „nehogy a császári katona pihenjen". Új hajók is készültek, Gallae... seu Marináé Naves — gályák, azaz tengeri hajók, Bécsben építették őket. (Észrevehető, SiGRAYnak, mint nyilván magyar kortársainak is, ezek az új hajók — és a dunai hadihajózás általában — nagy élményt jelentettek.) Ezután részletesen leírja a hadjárat kezdeti sikereit, említi Bosznia elfoglalási kísérletét. Megjegyzi, hogy Bosznia valaha a magyar koronához tartozott, de ez a birtok jog már csak a zászlókon és a pecséteken szerepel. 0 maga a háborúban nem vesz részt. Morvaországba utazik, Brünnbe, Austerlitzbe. KAUNITZ grófnál ünnepélyesen fogadják és itt újra találkozik QUESTENBERG kisasszonnyal is. Majd a vellehardi apátságot tekinti meg. Utána visszamegy Pozsonyba, ahol tanúja a Szent Mihálykor történt nagy hajóhíd-szerencsétlenségnek, melynek számtalan áldozata volt, akik közül mintegy háromszáznak a holttestét találták csak meg. Leírja ezután a háború szerencsétlen folytatását, melyet kortársaihoz hasonlóan, a fővezér, SECKENDORFF hibájának tulajdonít. 60 000 ember veszett oda az éhségtől és „Seckendorff, a legeifajultabb ember, leghibásabb és csalárd rendelkezései miatt". SECKENDORFFot akkor a közvélemény árulónak tartotta a sereg romlásáért, be is börtönözték. A nagyobb büntetéstől csak az mentette meg, hogy az udvar attól félt, hogy a protestáns SECKENDORFF elítélését vallási ellenszenvnek fogják tulajdonítani.

29 A következő évben, 1738-ban újra kéri Somogy megye főispáni állását. Ismét KoLLONicsot és ESZTERHÁZY Józsefet jelöli meg támogatóiul, de eredményt most sem ér el: még azzal sem biztatják, hogy SIGRAY József halála esetén megkapja a főispánságot. Mágnás táblai ülnöki állásért is folyamodik, de hiába.

30 Vidám farsangi mulatsággal vigasztalódik Bécsben. Mikor utána hazatér Magyarországra, megállapítja, hogy ,,a nyomorult nép legnagyobb megterhelésével ez hadszintérré vált". LOTHARINGIAI FERENC, a helytartó Toszkánában van éppen ekkor. A török is megtette előkészületeit, de harcra nem kerül sor ,,az emberek nagy alkalmatlansága" miatt. A császári sereg harcképtelen a járvány miatt. Téli szállásra bajor segédhad érkezik Pozsony megyébe. Ez évben is főként javai visszaszerzésén fárad de közben más birtokokat is vásárol. 1739-ben Bécsben a Kancellárián és az Udvari Kamaránál próbálkozik birtokai ügyében. Sikerül is, úgy látszik, elvesztett javai visszaadását kieszközölnie. Áprilisban meghal SIGRAY József, a somogyi főispán, most tehát ő lett a család szeniora. Bécsbe siet az udvarhoz. Megjegyzi, hogy külön kegyből elkísérhette azt 29. A SECKENDOKFF elleni panaszokat és a hangulatot ugyanígy jellemzi ARNETH is. (Uo. Bd. 1. pag. 38-39.) 30. O. Ltr., M. Kanc. Ltra. Originales Referadae 1738 No. 62. (1738. júl. 14.) SIGRAY nem volt a helyezettek közt, bár neve említve van a pályázók sorában. Számításba mégsem jött. Igaz, kérését nem tudta mással alátámasztani, mint azzal a meglehetősen semmitmondó megjegyzéssel, hogy a hazai jogot eléggé (sufficienter) ismeri. 183