AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

nyelv egyetemi tanára és VIRÁG Benedek, 209 helybeli írók köztiszteletben álló nesztora egy-egy ünnepi ódában adott hangot a nemzeti téka alapítása felett érzett közhálának. Itt csak VIRÁG kísérőlevelének befejező sorait idézzük: „Majd a magyar világ a mostani időkre visszaemlékezvén, hálaadó örömei között im ezekre fakad: Akkor sem romlott meg minden sziv, akkor is valának igaz fiaid, Haza!" Kevésbé ünnepélyes hangú, de a korra jellemző nyilatkozatot tett egy Budán élő, másodvonalbeli írónk SÁGHY Ferenc, az Egyetemi Nyomda „gondviselője". ő a Nemzeti Könyvtárban kiváltképpen a magyar nyelvmozgalom nagyerejű előmozdítóját látta. Egy, 1792-ben írt munkájára utalva a következő mondatokat vetette papírra: „Már akkor buzgott szivem a magyar nyelvért, és valamint akkor állítottam, úgy most is vallom, hogy az anyai nyelvnek csinosítása a Nemzetnek csinosításával és dicsőségével együtt jár, melyet ha elmulatnánk, száz esztendő múlva, tekintvén a mostani környülállásokat, alig találhatnánk magyart az ő hazájában." Majd az 1805. év évi nyelvtörvényt idézve megjegyzi: „Ez a törvény menthet meg bennünket a közel levő elkorcsosodásnak veszedelmétől." Végül annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a magyarság nem fog addig elveszni, amíg magyarul tud beszélni. „Ellenben pedig, elveszvén a nyelv, elvesz a nemzeti szokás, billeg és végre a nemzet is maga." így vesztek el más régi nemzetek is.

210 S legyen szabad végül a pesti magyar literátorok sorában még egy kevéssé ismert, inkább tudós mint író személyének, SZÜTS Istvánnak, az egyetemen „a világi bölcsesség kir. tanítójának'''' leveléből néhány beszédes részletet kiemelni. „Az Excellentiád által összegyűjtött könyvek századok óta raboskodtak különféle röjtökökben. Excellentiád hozta ezeket napfényre s fordította közhaszonra. — Excellentiád dicső ősei oskolákat nyitottak a nemzetnek, Excellentiád könyveket, irományokat ad a kezünkbe, így hát a magyar Nemzet palléroztatásának nagy részét a Széchényi családnak köszönheti. . . Bemek cselekedet ez, Kegyelmes Uram, és következése a halhatatlanság. Tisztelni fogja a magyar Nemzet ezen nagy áldozatnak emlékezetét, míg föntmaradand, s dicsőséges lesz a Széchényi név még az utolsó ivadéknak is." Ezután egy, a közgondolkodásra jellemző mondat következik: „Bár megorvosolná ezen nemes példa azon idegen mételyt, mely Hazánk fiai között egy időtől fogva oly szembetűnően harapózik." Végre is a levél ezzel az óhajtással zárul: „Bár Széchényi Ferenc utódai is mutatnának példát hanyatló nemzetünknek!"

1211 A főváros közelében levő alföldi tájról, Fótról, két író is üdvözölte SZÉCHÉNYit: gróf FEKETE János a felvilágosult franciás költő és a nála titkárként szolgálatot tevő MÁTYÁSI József. A két levél közül inkább MÁTYÁsié érdemel említést. Tőle idézzük ezt a mondatot: ,,. . .Miolta Excellentiádat a nemes lélek arra bírta, hogy oly temérdek gondba és költségbe került gyűjteményét Nemzetünknek ajándékozván, a Magyar Minervának nagy s maga nemében első áldozatot tett: nem győzök eléggé örvendezni, hogy ezáltal magát annak lenni országosan bizonyította, aminek én több esztendőkkel ezelőtt közrebocsátott munkáim második részének 160-ik oldalán hirdettem. . ."212 209. OL Széch. lt. I. cs. 29. sz. 577. f. Pest, 1802. dec. 28. 210. Uo., 527-528. f. Buda, 1806. ápr. 8. 211. Uo., 648. f. Pest, 1804. febr. 1. 212. Uo., 412. f. 1803. ápr. 5. 153