AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

a gyűjteménynek a létrehozása! — így kezdődik a levél, majd a következőképpen folytatódik: „. . . Azt merem állítani, hogy a késő magyar maradék csak úgy és akkor gyűjthet és szerezhet magának ennél drágábbat és nagyobbat s hasznosabbat, ha az a szerencséje lehet, hogy a tudományoknak és tudósoknak mind több s Excellentiádnál buzgóbb szeretőjüket, pártfogójukat és felsegítőjüket, mind pedig hogy az eddig élt magyar tudósoknál szorgalmatosabb és derekabb férfiakat szülhessen — akik remek munkáikkal az eddig élteknek érdemeiket és írásaikat felül haladhassák és őket munkáikkal egyetemben a feledékenységnek mély tengerébe bé meríthessék, — akiknek tudományuk világánál nemcsak a két nemes Magyar Haza, hanem az egész roppant pallérozott és pallérozatlan világ láthasson és tőlük magának világot kölcsönözhessen. . . De mikor jönnek el azok a boldog idők, Kegyelmes Uram, hogy a Magyar Egén ilyen világos csillagok legyenek, amelyek világánál más nemzetek is láthassanak?" Végül pedig szükségesnek látta BÖLÖNI, hogy egy figyelmeztető üzenetet intézzen a hazai műveltekhez. Ne álltassuk magunkat azzal — írta —, hogy a magyar kultúra hátramaradottságának egyedül az uralkodók és a kormányhatóságok az okai; vétkes abban az egész magyar társadalom is, mert inkább a kényelemnek mint a munkának élt és él, s emellett hiányzik körében a mecénási áldozatkészség is, a szegény írók felkarolása.

205 Ugyancsak a nagyúri irodalompártolás hiányát tartotta szükségesnek felemlíteni DECSY Sámuel, a jeles közíró, az 1790. évi „Pannóniai Féniksz" kiváló szerzője is. „Vajha Excellentiádnak — így írt — követésre méltó kegyes példája Hazánknak több nagyjait is felébreszthetné és ők is azokkal a jótételmény ékkel, melyeket a kedvező természet nékiek bőv mértékkel kiszolgáltatott, illendőképpen sáfárkodnának és világi boldogságukat nem holmi mulandó, és hibás indulatjukat ideig s óráig csiklandoztató dolgokban, hanem ennek a földnek boldogításában helyheztetnék, amelynek emlőjén csecsemőkorukban neveltettek, s melynek zsírjával még most is szüntelen tápláltatnak. Eképpen mind ő magok nagyobb lelki megnyugvással élhetnének, mind a Magyar Hazának ellenük való panaszai már valaha megszűnnének. . . "

2

<>6 Az alakuló hazai művelődési központban, Pest-Budán élő írók közül is többen tettek figyelemreméltó nyilatkozatot; néhányan ünnepi verssel köszöntötték SzÉCHÉNYit és a nagy eseményt. DUGONICS András, a preromantikus magyar nemzeti közérzés egyik ébresztője, az Etelka-regények népszerű szerzője többek között ilyen magasztos szavakkal ünnepelte a könyvtáralapító grófot: ,,. . .A Magyar [okról] és Magyarországunkról, kedves édes Hazánkról írt drága könyveknek oly szorgalmatos összeszerzése a halhatatlanságnak arra az oltárára emelte Méltóságodat, melyet sefm] az emberi elmének háládatlan terjedtsége, sefmj az irigy üdőnek végtelen emészthetősége meg nem vesztegethet, annál inkább meg nem emészthet. Adjon a Magyarok Istene több ily hazafit!"

201 A fővárosi élet más két szellemi nagyja, RÉVAI Miklós,

208 ekkoriban a magyar 205. Uo., 181-182. f. 1803. jan. 25. 206. Uo., 229. f. Bécs, 1802. dec. 15. 207. Uo., 239. f. Pest, 1802. aug. 27. 208. Uo., 104—105. f. Pest, 1802. dec. 23. RÉVAI latin nyelvű ódája nyomtatásban is megjelent ilyen címen: Bibliotheca Ungarica patriae consecrata a pio et immortali meríti optimate . . . comite Francisco Széchényi . . ., quam inter publica gratiam officia suo etiam justo ac debito carmine celebravit. Pestini, 1802. (Magyar fordítósai L. HEGEDŰS Istvántól. — Erdélyi Múzeum. 1903.) 152