AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

együtt — mind katolikus, mind protestáns oldalon nőttön-nőtt a világi tanult társadalomelemek száma is. 167 Rendkívül erőteljes lökést kapott ez a fejlődési irányzat a török hódoltság alól felszabadult középső országrészek helyreállításával kapcsolatban is. Az újra települt községek sokaságában, kivált pedig a belőlük szervezett uradalmak szá­zaiban egyre szélesebb írásfogalmazásban és számolásban jártas, műszaki, mező­gazdasági és jogtudó szakszemélyzet alkalmazása vált szükségessé. De a korszerű követelmények szerint átszerveződő állami és megyei közigaz­gatás, középítkezés (földmérés, útépítés, vízszabályozás), valamint a közegészség­védelem is folyvást növekvő mértékben kívánt iskolázott szakembereket (jogá­szokat, mérnököket, orvosokat, sebészeket stb.). Bizonyos, hogy a nagyszombati egyetemnek 1769 óta tartó folyamatos reformálása, a szempci és magyaróvári szakiskola valamint a Ratio Edueationis és JÓZSEF császár 1785. évi jobbágypáten­se, amely a parasztság szabad tanulásának kívánt utat nyitni, — ennek a nagy­arányú társadalmi szükségletnek a fedezését volt hivatva elősegíteni. 168 Ebből a hosszan tartó, egyre szélesülő és mélyülő társadalmi-kulturális fo­lyamatból nőtt ki a 18. század végére az az értelmiség, amely ha formailag nem is, de lényegileg messzemenően megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a polgáriság fogalma feltételez. 169 Űgy véljük, Magyarországon a 18—19. század fordulóján a polgárságot sem­mi esetre sem szabad csupán rendi alapon értelmezni. Helyesen akkor járunk el, ha a polgárság körét nem korlátozzuk kizárólag a privilegizált szabad királyi és bá­nyavárosok cíviseire, hanem kiterjesztjük a szabad jász-kun és hajdú városok, az erdélyi ún. taxás városok, sőt a formailag földesúri joghatóság alatt álló szabados mezővárosok (oppidumok) „polgári" rétegeire is, arra az országos viszonylatban igen nagyszámú társadalomrétegre, amely jogilag paraszti és szegény armalis ne­mesi elemekből tevődött össze, többé-kevésbé önkormányzatú községi életet élt és többnyire polgári keresetből (kézművesiparból, vásározásból, szőlőművelésből, bor- és állatkereskedelemből, stb.) tartotta fenn magát. 170 Tehát — szerintünk — a gyakorlatilag szabad polgári életforma az a krité­rium, amit a polgári helyzet döntő ismérvének kell tekinteni, nem pedig az ország­rendi jogállás. Ebben az értelemben nyilvánvaló, hogy a szegény nemesség jó része is a polgársághoz számlálandó, más része pedig a szabad parasztsághoz, de semmi esetre sem a tulajdonképpeni nemességhez: az ún. középnemességhez, amely úrbéres és allodiális birtokok földesura volt, egyben ura a vármegyének s a törvény­hozás alsó táblájának is. Ha pedig így állt a helyzet, a feudalizmus végső idősza­kában Magyarországon, akkor nem lehet többé magyar polgárság nélküli társa­dalomról sem beszélni. Tudomásul kell vennünk, hogy a német nyelvű rendi pol­gárság mellett, igenis volt egy, amannál alighanem nagyobb számú magyar nyelvű polgárságunk is. 171 167. Erdélyi viszonylatban az értelmiségnek mint külön társadalmi kategóriának létét és történelmi kibontakozását JAKÓ Zsigmond vázolta két becses tanul­mányban: 1. Az erdélyi értelmiség kialakulása. = Korunk. 1967. 20 — 27. 1., 2. Az egyházi és világi értelmiség szétválása a feudális Erdélyben. = Korunk. 1967. 216 — 2241. 168. EMBER, i. h. 160-162. 1. 169. Uo. 170. Vö. HAJNAL, AZ osztálytársadalom 175 — 178. 1. 171. L. az 56. jegyzetet! 142

Next

/
Thumbnails
Contents