AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Úgy véljük, nem szükséges tovább idéznünk. A bemutatott levélrészletek olyan személyektől valók, akiket a szlovák, illetve német nemzetiség reprezentánsainak lehet tekinteni és akik ennélfogva közvéleményt fejeztek ki. Át kell térnünk a tárgyunk szempontjából legfontosabb társadalmi réteg, ti. az új polgári értelmiség körében kifejezésre jutott nézetek megvizsgálására. F) A polgári értelmiség közvéleménye Kikből állt a polgári értelmiség? Részben tisztáznunk kell mit is értünk polgári értelmiség alatt. Sőt fel kell vetni a kérdést, létezhetett-e egyáltalában Magyarországon ilyen társadalmi réteg a 18—19. század fordulóján? Régebbi történetírásunk és irodalomtörténet-írásunk a 19. század elejének, első felének társadalmi-szellemi életét vizsgálva, nem ismert fel semmi ilyesféle képletet; ha íróinkat, tudósainkat társadalmilag kategorizálni akarta, az adott merev rendi csoportokba osztotta be őket: fűurak, nemesek, papok. Ehhez képest a szóban forgó korszakban végbement polgári reformmozgalom tulajdonképpeni hordozójának a középnemességet (,,magyar tiers état") tekintette azzal a megokolással, hogy magyar városi polgárságról ekkoriban még nem lehet szó, hiszen kisszámú és kicsiny városaink (ti. szabad királyi és bányavárosaink) lakosai zömükben németek voltak.

163 E magyarázat helyessége iránt csak újabban támadt kétely, amikor kutatóink észrevették, hogy társadalmi-kulturális életünkben a nemességen kívül fontos szerepet töltött be egy bizonyos, eddig fel nem ismert polgári jellegű értelmiség is, amely a reform-nemességgel közösen keresett kiutat a feudalizmus elmaradottságából. Ámde csak keveseknek sikerült kielégítően megfogalmazni, mit is kell ezen, a nemesség mellett, vagy még inkább a nemesség mögött szerényen meghúzódó polgári értelmiségen érteni.

166 Nos, ez a polgári értelmiség egy, harmadfél évszázadon át szüntelenül tartó lassú intellektualizálódási folyamat társadalmi eredménye volt. Kezdődött a reformációval, amely — jól tudjuk — nemcsak az ,,igazi" német lakosságú városok polgárságát kapcsolta be az írás-olvasás tanulásának nagy társadalmi mozgalmába, hanem a magyar etnikumú mezővárosok parasztpolgárságát is. 16. századi humanistáinknak, reformátor íróinknak nem egy kiválósága s a lelkészek zöme már az utóbbi körből került ki. De akarva, akaratlanul életben tartotta, sőt szélesítette ezt a folyamatot az ellenreformáció is; biztosra vehető, hogy mind a jezsuita és a piarista, mind a pálos és ferences rend nem csekély részben szintén magyar, szlovák és horvát mezővárosi, illetve kisnemesi elemekből nyerte tagjait. Ugyanekkor az egész 17—18. század folyamán — az országos iskolahálózat sűrűsödésével 165. SZEKFÜ, i. m. 68-78. 1. 166. Még SZERB Antal, aki a magyar felvilágosodással szorosan összefonódó ún. preromantikát éles szemmel felismerte, sem döbbent rá, hogy e jelenség tulajdonképpen egy polgári eredetű és polgári tudatú értelmiség tudományos és irodalmi munkásságából bontakozott ki. SZERB A.: Magyar irodalomtörténet. (Bp. 1947.) 192-196. 1. - L. még MIT III. k. 80-87. 1. ' 141