AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

kissé nehézkes, darabos, de mély hazafias érzésű sorai. Levelében a következők olvashatók: ,,Szívemnek teljes örömével vöttem Excellentiádnak Pesten, januárius hónapnak 25. napján az 1803. esztendőben nemzeti magyar nyelvünkön írott. . . úri levelét" és a csatolt könyvtári katalógus öt kötetét. . . . „Magyar szíveink már előre látják ezen könyvtárházból eredendő tudósok által. . . hazánk boldogulását; abból főképpen állandót, hogy ugyanezen kincs oly magyarokat fog nevelni, akik tudományukkal, teljes tanáccsal mind ősi hagyományainkat őrizni, mind a mostani jobb világ környűlállásához szabandó és az egy, közjóra célzó igazgatásnak módjával hazánkat igazgatni fogják." Meglepő a preromantikus stílusú záradék is, amelyben ez áll: „A Magyarok Istene áldja meg Excellentiádat. . ,"

116 A két GYULAI tábornoknak egy-egy levele szintén elismerő, hangú de híjával van mélyebb gondolatoknak.

117 Gr. ANDRÁSSY Lipót a Nemzeti Könyvtár jelentőségét így próbálta kifejezni: ,,Senki Istenéhez és felebarátjához, hazájához és királyához tartozó kötelességei megtanulása és esmérése nélkül sem valóságos keresztény, sem jó és hűséges polgár nem lehet. . . Az említett célfokjnak elérésére a bölcsek munkái és tudósok írásai a legalkalmasabb eszközök. . ,"

118 Meglepően lelkesek az erdélyi ESZTERHÁZY Nep. János sorai is: „Boldog az az ország, amelyben nagyobb a tudósoknak és bölcseknek, hogysem a tudatlanoknak száma". Aki egy országban a tudományoknak előmozdításán és gyarapodásán fáradozik, azt méltán a haza boldogsága fő eszközlőjének kell tartani. Kívánatos lenne — így zárul a levél — ha ezt a példaadást mások is követnék és ezáltal „nemzetünknek és maradékainknak alkalmatosságot adnának..., hogy valamint eddig a hadi vitézséggel... más legelsőbb európai nemzeteknél böcsöt és nevet magának szerzett, úgy a tudományokban tett előmenetele által is az elsőséget magának érdemelhesse... "

119 Még érdekesebbek br. MESNIL Jánosnak, egy új indigenának reflexiói. 0 annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Nemzeti Könyvtár kétszeres nagy hasznot fog hajtani. Egyik, az erkölcsi haszna az lesz, „hogy már ennekutána az idegenek helytelen és gúnyoló vádjától megszabadít, kik a magyarokat még eddig elégteleneknek kiálltották a tudományok és mesterségek művelésére, bár ezen gunyor nem azoktól eredett légyen is, kik józanabban gondolkodtak és a tudományokban járatosak voltak." A másik, a gyakorlati haszon pedig főképpen az ifjúság korszerű műveltsége lesz. „Mely fényes áldozat!. . . Hány tudósnak adódik [majd] alkalmatossága Magyarország elrejtett kincseit felkeresni, titkait felfödözni! Hány ifjú fogja már Excellenciádat áldani, kiknek ez által módot nyújtott elmebeli tehetségeiket kicsinosítani és azokat a Haza szolgálatára készíteni! Vájjon mily gyöngéded öröm fogja el [majd] azon atyának szívét, ki kedves magzatját a pesti királyi oskolából hazamenni látja és tapasztalja, hogy az [ő] előtte a természet titkait fejtegeti, a gazdagságnak megjobbításáról bölcsen okoskodik és más csudálkozásra méltó dolgokat előtte felfedez, melyeket ő ámbár nem ért is, de. . . az előszámlált okoknak fontossága értelmét az elhívésre reábírja. De honnét vette ezen tudomány eredetét? Alapkövét érdemes tanítók tették le, hanem a szorgalmatos ifjú arra a Magyar Könyvtár segedelmével épített!"

120 116. OL Széch. It. I. cs. 29. sz. 111. f. K. n. 117. Uo., 290. és 291. f. Buda, 1803. márc. 15., ill. Pest, 1803. márc. 12. 118. Uo., 131. f. Betlór, 1805. márc. 1. 119. Uo., 108. f. Bécs, 1803. jan. 18. 120. Uo., 418. f. Pest, 1804. febr. 15. 130