AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Br. ORCZY József, a költő ORCZY Lőrinc fia, maga is verselő, ünnepélyes ódában magasztalta SZÉCHÉNYI^ — könyvtárát pedig mint MÁTYÁS király budai tékájának folytatását üdvözölte.

121 Br. VAY Miklós mint a közjóra szentelt intézetet emlegeti a Széchényi-tékát, alapítóját pedig mint olyan nagy embert, akinek neve nemcsak a haza fiainál, de az idegeneknél is felejthetetlen lesz.

122 Ami a latin nyelvű mágnás-leveleket illeti, ezek írói közül a következők kívánnak említést. Gr. APPONYI Antal a hőgyészi tudós gróf, a pozsonyi városi könyvtár alapítója egy klasszikus formájú episztolában ünnepelte SZÉCHENYI „liberalitását'''' és a „Bibliotheca Hungarica-t", amely által — ezt jövendölte — az írók („rei literariae cultores") biztosan meg fogják teremteni az új magyar irodalmat.

123 Az erdélyi BETHLEN György gróf mindkét magyar haza (utraque patria Hungara) hálájáról biztosította SzÉCHÉNYit.

124 HALLER József gr. Pozsonyból így írt: „Posuit certe Excellentia Vestra hac Nationalis suae Bibliothecae oblatione non solum in cordibus viventium concivium suorum, sed serae quoque posteritatis monumentum piramidibus perennius."

125 PRÓNAY Sándor br. történeti távlatba helyezi SZÉCHÉNYI alapítását. Gondolatmenete ez: Magyarország sokáig nem tudott nevezetes haladást felmutatni a kultúra területén. Erre csak a 15. században, MÁTYÁS király idejében került sor. A következő két évszázadban a főrangúak között voltak ugyan jeles művelt embereink, így NÁDASDY Tamás és Ferenc, RÉVAY Péter, ZRÍNYI Miklós és rajtuk kívül számos erdélyi úr, de igazi nagy előrehaladás mégsem történt. Csak a 18. században kezdődött újra számottevő fejlődés. Három évszázad múltán íme, most SZÉCHÉNYI Ferenc folytatja a nagy CORVINUS megkezdett munkáját. A Széchényi téka — úgy véli — erős támaszpontja lesz a hazai irodalomnak ( „subsidium patriae literaturae" ) s műhelye az irodalom művelőinek. Az idegen nyelven (latinul) író mágnások megnyilatkozásai közül a kor két kimagasló literary gentleman-jét s egyben a nemzeti kultúra nagyérdemű előmozdítóját gr. TELEKI Sámuel erdélyi kancellárt és gr. TELEKI László sziráki földesurat, az akadémia-gondolat lelkes harcosát kell kiemelnünk.

126 TELEKI Sámuel, aki Marosvásárhelyen SzÉCHÉNYivel csaknem egyidejűleg hívta életre a testvérhaza, Erdély első nyilvános tékáját, és Széchényit megelőzve tette közzé könyveinek nyomtatott katalógusát, bizonyára mindenkinél inkább fel tudta mérni a Pesten megnyílt Nemzeti Könyvtár jelentőségét, mégis igen mértéktartóan méltatta az új intézetet és alapítóját. Mintha csak megérezte volna, hogy SZÉCHÉNYI alapítása túl fogja szárnyalni az övét. Levelének magva ez az óhaj: Szolgáljon az új téka a Hazának és az államnak közhasznára! („patriae et communi civitatis bono").

127 121. Uo., 467-468. f. Pest, 1803. márc. 22. 122. Uo., 591. f. Golop, 1803. jún. 17. 123. Uo., 106-107. f. Hőgyész, 1803. május 20. 124. Uo., 170. f. Kolozsvár, 1803. jún. 6. 125. Uo., 302. f. Pozsony, 1802. szept. 24. 126. Uo., 499-500. f. Pest, 1803. márc. 29. 127. Uo., 634. f. Bécs, 1802. május 4. 9» 131