AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

ben fenntartani, például vévén azon régi nemzeteket, amelyek ilyetén történeteknek örök emlékezetül kőoszlopokat emeltek."

65 Csanád megye nemesei, akik „öröm könnycseppjeik hullásival" értesültek a könyvtáralapításról, — a következő sorokkal fordultak SzÉCHÉNYihez: ,,Excellenciád hazánk ama nagylelkű Maecenása, aki ily megbecsülhetetlen kincsével a hazabeli ritkaságok megesmertetésekre és a mélyebb tudományok szélesebb kiterjesztésére, főképpen pedig anyanyalvünk nagyobb virágzására tágas utat nyitott, s egyszersmind másoknak is hasonló áldozatok tételére eleven példát adott."

66 Bihar megye közönsége ugyanilyen értelemben és ugyanekkora lelkesedéssel nyilatkozott, írván: ,,...Akik a tudományokat szeretik, becsülik, — akik azoknak, azok között pedig nemzetünk nyelvének gyarapítását és virágzását óhajtják: azok tudják meg is becsülni és meghálálni illendően ezt a nemes cselekedetet, ezt a nagy áldozatot, mellyel Excellenciád a magyar nemzet oltára előtt áldozott. . . . Kinyilatkoztatta a Nemzet is háládatosságát, amidőn. . . a legnagyobb tisztességgel, tudniillik törvény által kívánta a közelebb múlt országgyűlésen által bocsátani a késő maradékra is." Végül a levél záradékában ez a megható mondat olvasható: „A méltóságból és fényességből elébb-utóbb kivetkeztet bennünket a halál, de a Nemzet háladatossága élni jog Éxcellenciádnak még hamvaiban is, és csak a Nemzettel együtt fog elenyészni."

61 Szabolcs megye közönsége levelének érdemi része így szól: „Színmutatást nem, esmérő szívünkben belső örömöt éreztünk azon, hogy találtatik még ina is oly nagy hazafi, ki Nemzetünk pallérozására, anyai nyelvünk virágzására s hazánk történeteinek igaz esméretére vezető utunk feltalálására oly nagy áldozatokat tészen; hogy találtatik oly nagy polgár, ki hazánknak azon nagy veszteségét, melyet a rabló török a néhai Mátyás király által félállított Nemzeti Könyvtárnak és ritka gyűjteményeknek kipusztításával okozott, pótolgatja és annak teljes kipótlásának fundamentumát megvetette."

68 Hasonlóképpen egyértelmű pozitív állásfoglalás és helyes megítélés jellemezte a Dunántúl megyéinek nyilatkozatait is. Fehér megye pl. felismerte, hogy SZÉCHÉNYI könyvtára a nyugati műveltséghez való felzárkózást akarja előmozdítani. „Még eddig — így írt — Hazánk csak a természetnek drágaságaival, ritkaságaival, melyekre nézve Európának akármely országával vetekedhetik, dicsekedhetett. Most már dicsekedhetik több oly nagylelkű hazafiakkal, akik módot és alkalmatosságot nyújtanak arra, hogy nemzetünk magát kipallérozhassa és akármely nemzetekkel kezet foghasson. Ezen módok közé tartozik Éxcellenciádnak könyves gyűjteménye s egyéb ott említett szerzeménye is, mely valamint egy nagy Nemzethez méltó áldozat, úgy csak egy nemeslelkű hazafitól származhatott."

69 Veszprém megye igen terjedelmes üdvözlőiratát így kezdte: „Ritka s már ennélfogva is dicső példáját adta Excellenciád az értelmes és munkás hazai szeretetnek, midőn amaz jeles gyűjteményét. . . a közhaszon végett Pesten, az ország szívében a Haza oltárán letenni méltóztatott." Majd azzal folytatta, hogy a nemesség haj65. Uo., 215. f. Szeged, 1808. febr. 23. 66. Uo., 211. f. Makó, 1807. nov. 10. 67. Uo., 173. f. Váradolaszi, 1808. febr. 8. 68. Uo., 665. f. Nagykálló, 1808. febr. 28. 69. Uo., 254. f. Székesfehérvár, 1807. dec. 14. 119