AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

vulgáris magyarral helyettesíteni, úgytetszik rögtön, még az írások tartalmi vizsgálata előtt választ kapunk. Rendezve ugyanis a vonatkozó leveleket, azt találjuk, hogy 50 magyarországi megye közül (10 megyétől nincs levelünk) 37 magyar nyelven üdvözölte a grófot, s ünnepelte a Nemzeti Könyvtár születését, és midössze 3 (Árva, Szepes és Turóc) gratulált az eseményhez latinul. Nem csekély meglepetés ! Úgy hat, mint valami népszavazás a polgárosodás egyik alapvető kérdésében. Persze, ez azért nem bizonyosság. Hogy a nemesség valóban meghódolt-e BESSENYEI nyelvi propagandájának, arról meggyőződést szerezni csak a levelek tartalmi vizsgálatából lehet. Ugyanezen az úton nyerhetünk választ másik fő kérdésünkre is: miképpen viszonyult a nemesi közvélemény az előnyomulóban levő új polgári tudományossághoz, egyszersmind a felvilágosodásnak közérdeket („közjó"-t, „közhaszon"-t, „közboldogság"-ot stb.) hangsúlyozó koreszméihez. Lássuk hát: miféle konkrét nyilatkozatot tettek a vármegyék! A magyar etnikumú vármegyék nyilatkozatai Szemlénket az alföldi és dunántúli megyékkel kezdjük, ahol általában homogén magyar anyanyelvű nemesség élt s ahol ennélfogva a magyar hivatalos nyelvhasználat bevezetése csak elvi problémát jelenthetett. Legyen szabad tehát egy sor példán, néhány kifejező mondat idézésével bemutatni, hogyan reagáltak egyes vármegyék a Széchényi Könyvtár életre hívásának nagy eseményére. Az élenjáró Pest megye pl., amely az országgyűlésen ekkoriban már hangadó szerepet játszott, először örömét fejezte ki a felett, hogy SZÉCHÉNYI saját gyűjteményeit „polgártársai felsegítésére az országnak ajánlotta és ajándékozta", majd megállapította, hogy SZÉCHÉNYI őseinek nyomdokait követi a „közjó" munkálásában, s a jelen való és jövendő kor boldogulását összekapcsolva igyekszik a nemzet fényét emelni.

63 Az egyesített Heves és Külső-Szolnok megye így ír: ,,. . .Ámbár ugyan Excellenciádnak ezen hazájához bizonyított lialhatailan nagy érdemét az országnak rendéi örökös hálaadó szíveknek jeléül, immár hazánk törvényeibe is beiktatták, mindazonáltal. . . hálaadó szívünk tőlünk továbbra is megkívánja, hogy hazánknak ily dicsőséges áldozatját. . . szünet nélkül. . . tiszteljük." S ezzel végzi: „Excellenciád kiérdemelte, hogy a „Haza atyjának" neveztessék.,"

64 Csongrád megye levelének egy mondata: ,,. . .Megbizonyították hazánk karai és rendéi, mennyire becsülték légyen Excellenciádnak ezen hazafiúi áldozatát, amidőn különös törvénycikkelyben való megjegyzését rendelték. Kívánták ők ezáltal Excellenciádnak a Széchényiek között. . ., akiknek nevei hazánk történeteinek leírásában több ízben előfordulnak, első helyet szerezni. Óhajtották ezáltal Excellenciádnak nevét és cselekedetét legkésőbbi maradékink szíveiben s emlékezeté63. OL Széch. lt. I. cs. 29. sz. 480. f. Kelt: Pest, 1807. dec. 3. (A jelzetre nézve 1. az 5. jegyzetet!) A magyar nyelvű idézeteket nem betűhíven, hanem mai helyesírás szerint közlöm, az eredeti írásmódból csak a haza és a nemzet szavaknak, valamint az udvarias megszólításoknak általánosan ós következetesen használt nagy kezdőbetűs írását tartottam meg. A latin nyelvű idézetekből is kiküszöböltem a barokk írásmód fölösleges maiusculáit; itt csak a vokatívuszokat kíméltem. 64. Uo., 310. f. Kelt: Eger, 1808. márc. 7. ) 118