AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Hasonlóképpen megérezhették a politikumot a rendek a sajátosan kulturális reformtervek mögött is. Jól tudták, hogy a konviktusoknak, a különféle alapítványoknak és ösztöndíjaknak JÓZSEF császár által történt megszüntetése nemcsak korszerűsítő, de nemzetellenes szándékkal is történt. S teljes tudatában voltak immár a magyar nyelv felkarolására és a hazai tudományosság kifejlesztésére irányuló szándékok jelentőségének is, sőt ezentúl a meghonosítandó művészeti és nőnevelési intézmények hasznosságának is.

30 4. Külföldi vélemények a magyarság kulturális elmaradottságáról Természetesen, e polgári reformtervek kialakulásában a hazai értelmiség apostolkodása mellett jelentős része volt a jozefinizmus kíméletlen, de mégis nagy nevelő erejű politikájának,

31 valamint a külföldi, főképpen német tudósok és publicisták gyakori, olykor lebecsülő bírálatainak és támadásainak is. Már az 1780-as években eljutottak a nemesség fülébe azok az észrevételek, amelyeket egyes, magyar diákok által is gyakran látogatott német egyetemeken a magyar kulturális-társadalmi viszonyokkal kapcsolatban elhangzottak. A hirtelen magasra ívelő német tudományosság ugyanis ekkoriban kezdte figyelmét Kelet-KözépEurópa népeire kiterjeszteni, s ekkor szerzett konkrét értesüléseket e népek körében fennálló viszonylagos kulturális elmaradottságról. Tudós folyóiratszerkesztők idevágó értesüléseiket nem késtek olvasóközönségük körében elterjeszteni. így járt el többek között a nagyhírű göttingai professzor, August Ludwig SCHLÖZER (1735—1809) is, aki Staatsanzeigen c. lapjában a magyar szellemi élet hiányosságairól gyakran tett közzé éles hangú cikkeket.

32 Hasonló megjegyzések hangzottak el jénai tudóskörökben is. Mindezekről a visszatérő ifjúság révén idehaza gyorsan értesültek. A büszke magyar nemesség a maga latin nyelvű humanista-jogászi műveltségének tudatában rosszindulatú, alaptalan vádaskodást érzett ezekben a bírálatokban, s könnyen hajlandó lett volna elfelejtkezni róluk. Ez azonban nem történhetett meg, mert ugyanebben az időben egy, az említetteknél jóval nagyobb hatású, mélyen megrendítő tudós ítéletről is tudomást kellett venni. E véleményt a kor egyik legnevesebb gondolkodója, a Weimarban élő Johann Gottfried von HERDER (1744—1803) mondta ki az egész kontinensen elterjedt híres könyvében (Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit. Riga—Leipzig, 1758—1792.). A jeles filozófus tudvalevőleg úgy állította Európa közvéleménye elé a magyarságot, mint hanyatló, pusztuló népet és azt jövendölte, hogy egy évszázad múltán nyoma 30. Az 1790/91. évi tanulmányi bizottság 1793. febr. 12-én kelt jelentése (Demissa relatio literariae regnicolaris deputationis) Ratio educationis publicae totiusque rei literariae per regnum Hungáriáé et provincias eidem adnexas. Posonii, 1826. címen jelent meg nyomtatásban V —VIII. 1. — KORKIS Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777-1848. Bp. 1927. I. k. 179-239. 1. 31. MARCZALI Henrik: Magyarország története

II. József korában. II. k. Bp. 1885. 32. BALLAGI Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bp. 1888. 770— 771.1. — BALÁZS Éva: A magyar jozefinisták külföldi kapcsolataihoz. Schlözer és magyar tanítványai — Századok. 1963. (97.) 1187 — 1202. 1. — FRENSDORFF, F.: Von und über Schlözer. Berlin, 1909. (Abhandlungen des Kön. Gesellschaft der Wissenscftaften zu Göttingen. Philologische-Historische Klasse. Neue Folge. Bd. XI. Nr. 4.) 109