AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

valóban egy új nemzeti művelődési korszak küszöbére került az ország. Az értelmiségnek tehát oka volt bizakodó várakozással tekinteni a várható fejlemények elé. Sajnos csakhamar nyilvánvalóvá lett, hogy a jogos remények valóra váltásának úgyszólván minden reális feltétele hiányzik. Legelőbb arról kellett meggyőződni, hogy a rendi gondolkodás még nem érett meg egy átfogó, polgári szellemű közművelődési reform életbe léptetésére. Sejteni lehetett ezt már a szóban forgó országgyűlési szakbizottság összeállításából is. Igaz ugyan, hogy elnökül az 1777-i Ratio Educationis egyik szerzőjét, ÜRMÉNYI Józsefet delegálták. Igaz az is, hogy mellette olyan jeles felvilágosult mágnások is helyet foglaltak a tagok között, mint gr. TÖRÖK Lajos, br. PODMANICZKY József, br. PRÓISTAY Gábor és gr. BRTJNSZVIK József, ámde velük szemben nagy ellensúlyt alkotott a polgári tudományosság előretörésétől félő katolikus papság: MANDICH Antal címzetes püspök, SZABÓ András kanonok, NÓVÁK Chrisostom bakonybéli apát, SZERDAHELYI György és MAKÓ Pál volt jezsuiták személyében. De nem lehetett sok újítási hajlamot feltételezni a köznemesi delegátusokról: MEGGYESI SOMOGYI János nádori protonotáriusról, LUBY Károly királyi tanácsosról s a kevéssé ismert VAY Istvánról, MELCZER Lászlóról és PÉCHY Mihályról sem. Pedig e bizottság munkája próbakövét alkotta a rendi reformszellemnek és szakértelemnek. Nem kevesebbről volt ui. szó, mint 1. egy új országos nevelési és oktatási rend (Ratio educationis et rei literariae) kidolgozásáról, 2. a JÓZSEF császár által megszüntetett régi eredetű filozófiai jogi főiskolák (academiae publicae), konviktusok, alapítványok és ösztöndíjak nemzeti célú visszaállításáról, 3. egy katonai főiskola (academia militaris) és vele kapcsolatos szeminárium felállításáról, 4. a magyar nyelv kiművelését és a nemzeti kultúra megújítását végrehajtani hivatott tudományos társaság (academia scientiarum) szervezéséről, 5. egy művészeti főiskola (academia artium liberalium), s végül 6. egy leánynevelő intézet (institutum educandorum puettarum) életre hívásáról. Ezekre nézve kellett volna emelkedett szellemű törvényjavaslatot készíteni.

29 Ezt a programot tudvalevőleg az új polgári értelmiség inspirálta. Benne tehát híven tükröződött a nemzeti öntudatosulás ténye, az önálló és újszerű társadalomberendezésre irányuló szándék. Már maga az a tény, hogy a művelődés ügyét (res literaria-t), amely 700 éven át az egyház illetékességi körébe tartozott s amelyet csak két évtized előtt sajátított ki a királyi hatalom — a rendek most maguknak foglalták le, beszédes jele volt az értelmiségi propaganda befogadásának. Méginkább tanúskodik erről a katonai akadémia felállításának merész terve. A nemesség eszerint azt is megértette, hogy a katonáskodás többé nemcsak vitézség, virtus dolga, hanem tudásé, műveltségé is. Sőt nyilván felfogta azt is, hogy egy korszerűen iskolázott új magyar tisztikar nemcsak a magyar vitézi hírnév fennmaradását fogja biztosítani, hanem a magyar állam önállóságát is. 29. Uo. 108