AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

párt képviselői" olyan helyzetbe kerültek, hogy „elvárják tőlük rokonszenvüket és támogatásukat a magyar soviniszták és szabadkereskedelem-ellenesek pártja iránt". Londoni főnökéhez írt magánlevelében a vendéglátás magas költségeiről spekulált, majd az Eighty Club egyes tagjainak botrányos budapesti viselkedéséről, bordélyházi kalandjairól számolt be.

56 A liberálisokkal mérsékelten, a radikálisokkal erőteljesen szemben álló Saturday Review STEEDhez hasonlóan vélekedett a magyar koalícióról és az Eighty Club „cicomás látogatásáról", ami alkalmat adott a németbarát elemeknek, hogy a Montagsrevue cikkével csak növeljék a Monarchia belső feszültségeit.

563 1906. október 13-án éppen az Eighty útjára hivatkozva emelt szót egyes angol liberálisok tervezett oroszországi utazása (a feloszlatott duma melletti demonstratív kiállás) ellen. Emlékeztetett rá, hogy az Eighty Club tagjai teljesen tájékozatlanok voltak Ausztria és Magyarország belső viszonyairól, elmentek bankettozni, beszédeket mondani, így azután a magyar nacionalista lapok oldaláról „úgy lettek beállítva, mint a magyar Home Rule törekvések támogatói". „Valójában csak azt a leckét tanulhatták meg, hogy Ausztriában és Magyarországon az emberek épp oly kevéssé ismerik a brit bérviszonyokat és az olyan intézményeket, mint az Eighty Club, mint ahogy a Club ismeri az osztrák—magyar politikát."

57 Ezt egy olyan lap írta, amely szerint „a magyar nép egyedülálló módon rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek kiváltják az angolok szimpátiáját", de ennél fontosabbnak tartotta Ausztria-Magyarország politikai funkcióját: az egyensúly megőrzését, márpedig „a magyarok éretlen ambíciója ennek az egyensúlynak a felrúgása".

573 Érdekes, hogy a liberális múltú, de a liberalizmustól mind jobban eltávolodó hetilap, a Spectator egy szóban sem kommentálta az Eighty Club útját, pedig SETON-WATSON (SCOTUS VIATOR) jóvoltából rendszeresen foglalkozott a magyarországi helyzettel. A radikális Speaker viszont az Eighty Budapesten járt tagja, J. E. ALLEN tollából beszámolót közölt az útról. 0 is elsősorban az egyes európai nemzetek közötti viszony megjavítását szolgáló lépésnek minősítette a látogatást, majd hangoztatta, hogy útjuk nem jelentette a magyar fél támogatását Ausztriával szemben, csupán összhangban volt a nemzeti aspirációk iránti rokonszenv liberális tradíciójával és azzal a véleménnyel, hogy a vitatott kérdéseket a helyszínen kell tanulmányozni. Mint írja, meglepve hallották KOSSUTH Ferenctől, mennyit tettek Magyarországon a munkásságért, viszont a kissé arisztokratikus magyarok számára tanulságos lehetett, hogy az angol liberálisok milyen megbecsüléssel tekintenek a munkásság mozgalmaira és a munkáspárt parlamenti képviselőire. Elismeréssel szólt a magyar iskolaügyről, az állam által kitűnően irányított és támogatott mezőgazdaságról, a városok külsejéről. Befejező szavai a magyar vendéglátók reményeit látszották igazolni. „Megismertük Magyarorszá56. Az üzleti ügyben ezidőtájt Budapesten tartózkodó Robert PERKS képviselő információja szerint többen fölkerestek egy bordélyházat, ahol nem voltak hajlandók fizetni, mondván, hogy ők a magyar kormány vendégei. L. STEED id. levele. — Az incidens híre a laptudósító révén bekerült a diplomáciai jelentésekbe is. Vö. 60a jz. 56a. Saturday Reviem. 1906. okt. 6. 414. 1. 57. Saturday Review. 1906. okt. 13., 448 — 449. 1. 57a. TJo. 1906. okt. 27. 507. 1. 20* 307