AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

got és a magyarokat, s ezt a tudásunkat örömmel osztjuk meg barátainkkal."

58 Viszont a látogatást kritizálta a konzervatív irányzatú Morning Post, amelynek bécsi tudósítója Madame ROSE volt, STEED barátnője.

59 Jellemző, hogy a kritikus hangokat a budapesti Hungary azzal intézte el, hogy a külföldiek képtelenek megérteni a bonyolult magyarországi helyzetet, s így inkább ne is szóljanak bele.

60 Eddig ugyanis a magyar sajtó mindig az ellenkezőjéről panaszkodott, hogy az angol sajtó közömbösen szemléli Magyarország nemzeti küzdelmét. Nagy-Britannia bécsi nagykövete, Sir Edward GOSCHEN levélben számolt be GREY külügyminiszternek az Eighty Club egyes tagjainak bordélyházi botrányáról. Erről először STEEDtől értesült, akit nem vett komolyan, „tudva, hogy személyes sérelmet táplál velük szemben", de a Budapesten járt Robert PERKS képviselő is megerősítette a hírt. PERKS érdeklődött az utazást megszervező RUTTKAY Vilmosnál is, aki szerint „ennyire talán nem volt súlyos az eset, de valóban nem viselkedtek jól", egyikük például vacsora alatt rágyújtott a pipájára.

603 CAMPBELL-BANNERMAN miniszterelnök is reagált GOSCHEN tudósítására. Mint külügyminiszterének írta, „Ilyen veszélyes, amikor egy fel nem hatalmazott és felelőtlen testület — amely ugyan független, de a kormánnyal és annak támogatóival mégis annyira azonosítják — beleavatkozik egy nehéz kérdésbe." Fölvetette, nem kellene-e érdeklődni a Club elnökénél, tervezik-e a magukról megfeledkezett klubtagok felelősségre vonását?

61 A brit külügyminisztérium a látogatás és a Montagsrevue cikke után el is határozta, hogy „politikai okokból" nem szabad Magyarországnak támogatást nyújtani ipara Ausztriával szembeni kiépítéséhez.

613 1907 tavaszán könyvet jelentetett meg az Eighty Club magyarországi látogatásukról. Ebben a legtöbb esetben szó szerint (illetve kissé lerövidítve) közlik az elhangzott beszédeket, pohárköszöntőket, de a gazdag képanyagon túl a könyv információs értéke igen csekély, nem segíti elő különösebben Magyarország megismerését. A befejező két fejezet foglalkozik a látogatással kapcsolatos vitákkal. Bécsi szívélyes fogadtatásukkal igyekszik igazolni, hogy nem avatkoztak be a Monarchia két felének vitájába. Ezután röviden ismerteti a magyarok „nemzeti sérelmeit", a Függetlenségi párt érvrendszere alapján. (A király alig tartózkodik Magyarországon, a külügyminisztérium és a diplomaták ausztriai nézőpontúak, a hadsereg nyelve a német.) A magyarországi parlamentarizmus gyengéit a rendszer újkeletű voltával indokolja, KOSSUTH előadására hivatkozva tarthatatlannak mondja a Népszava vádjait a kormány munkásellenességéről, a választójog korlátozott voltával az általános, egyenlő választójogtól ugyancsak messze eső angliai rendszert állítja szembe, míg a választási anomáliákért a bukott kormányzatra hárítja a felelősséget. A nem-magyarok csekély parlamenti képviseletét ós 58. The Speaker. 1906. okt. 13. [27?] A szóban forgó cikket csak a magyarországi angol lap beszámolója alapján tudtam tanulmányozni. Hungary. 1906. nov. 1., 7-9. 1. 59. Morning Post. 1906. okt. 3. 60. Hungary. 1906. okt. 15., 12. és 14. 1. Forster BOVILL és Sheena MACDONALD megjegyzései. 60a. GOSCHEN levele HARDINGE állandó külügyminiszter-helyetteshez. 1906. okt. 8. P.R.O. F.O. 800/40. — CniKOLhoz írt levelében (1. 56. jz.) STEED ugyancsak PERKS beszámolójára hivatkozott, de szerinte RUTTKAY megerősítette a hírt. 61. CAMPBELL-BANNERMAN levele GitEY-hez. 1906. okt. 14. P.R.O. F.O. 800/40. 61a. Erről levéltári források alapján számol be BRIDGE: I. mű, 26. 1. 308