AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

hoz; tartozik, mint a kozmetika, a háztartás vagy az ételreceptek, ám a főhangsúly mégsem ezeken lesz, mint az írisznél, Bazárnál, Nefelejtsnél vagy a FRIEBEISZféle Délibábnál, hanem az emberi élet mélyebb problémáin. A tudomány-népszerűsítő — ismeretterjesztő tematika mellett — fontos szerepet játszik a szépirodalom is — sommázhatjuk sűrűn megfogalmazott szándékait. Programcikkei egyike, a szerkesztőtől származó Néhány szó — négyszemközt®

2 — mintegy a lap fő célkitűzésére utalón — azt a problémát tárgyalja: „hogyan s miképpen múlhatnák fölül jelennen hölgyeink a férfiakat legmagasztosabb erényeink, a hon ós mívelődés szeretetében". „A szellemi mívelődés — figyelmeztet — együttjár a nőnem felszabadulásával (...) a mívelődés a nőnem megváltása! (...) minél inkább terjed a míveltség valamely népnél, a nők állása annál tisztesebb." A női emancipáció érdekében munkáló cikk szellemében fogannak a Nővilág más írásai és közleményei is. 1857 és 1861 között a Nővilág a közreadója VAJDA legjobb publicisztikai, kritikai, esztétikai munkáinak (A szépről szépekhez, Arany János, Ez új esztendőben, Villequierben, Néhány szó — négyszemközt stb.j. A szerkesztő tanulmányai, glosszái — és az ezek eredményeit szintetizáló Széptant levelek, két nagy, összegező röpiratának, az Önbírálatn&k. és a Polgárosodásnak közvetlen elődje — mind markánsabban motiválják szerkesztőjük sajátos, a Kemény—Gyulai csoportétól mindinkább elütő irodalmi-esztétikai elveit. A lap legjobb, önmagában is rangot jelentő része, a glosszákat, glosszázó tudósításokat tartalmazó „újdonság"-rovat, a hét esztendő alatt sokféle nevet viselő „Tárca". 1861-ig, politikai lapja, a Csatár megindulásáig VAJDA szerkeszti és javarészt maga is írja. 1861-től ZILAHY Károly és BAJZA Jenő segédkeznek a szerkesztőnek. (Utóbbi 1863-ban a lap tényleges irányítását is átveszi.) A Tárca írásai frissen, elmélyült szakavatottsággal vagy szellemesen reagálnak kulturális életünk úgyszólván valamennyi számottevő eseményére. VAJDA kritikai-esztétikai értekezései mellett e rovat táborozásai (mindenekelőtt VAJDA és ZILAHY jóvoltából) avatják a Nővilágot az ötvenes-hatvanas évek fordulóján zászlót bontott irodalmi ellenzék első támaszpontjává. Ha színvonalban nem is mindig sikerrel, hangvételben a Nővilág többi cikkírói is igyekeznek a szerkesztő példájához igazodni. Legjobbak azok a közleményei, amelyek a „nővilág" problémáival foglalkoznak ([VAJDA János] KIÁLTÓ szó: A gyermekirodalom, A nőnem közhasznú szakirodalma, KEMPELEN Biza: A nők világa, ÁGAI Adolf: A gyermek, LENGYEL Dániel: A beteg gyermek és annak ápolása, ABONYI Lajos: A házasság örömei, FRANKENBTTRG Adolf: Párhuzam a pesti és budai nők közt, THTTLMON Jozefa: Jeles nők arcképcsarnoka és JÓSIKA Júlia munkái). A tudomány-népszerűsítés egyéb területéről származó cikkek már halványabbak, és VAJDÁt, JÓKAit nem számítva, divatos vagy irodalmunk derékhadához tartozó írók, költők (Szisz Károly, TÓTH Endre, DALMADY, MEDGYES Lajos, LOSONOZY László, később TOLNAI Lajos, ORMÓDY Bertalan, ill. LAUKA, VÉRTESI Arnold, VADNAY Károly, P. SZATHMÁRY Károly, VAS GEREBEN) műveiből verbuválódik össze javarészt a lap szépirodalmi része is. A Pesti Napló körül lazább-szorosabb érdekszövetségben csoportosuló írók, 92. Nővilág. 1858. okt. 31., 44. sz. 18 OSZK Évkönyve 1973 273