AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében
3. Az OSZK LiszT-kéziratainak egyik legjelentősebbike, az Ms. mus. 14 jelzetű Via crucis, tulajdonképpen három egybekötött részből áll. Ezek közül ajánlás csak a középsőn található: „Canto. (Für den Regens Chori Engesser)". LiszTnek e kései kompozíciója (kéziratunk első részének végén így keltezve: „Decembre [18]78 FL"), mely Jézus keresztútjának állomásait eleveníti meg előttünk a zene kifejező erejével, vegyeskarra, énekszólókra és orgonára íródott. Az orgonát zongora vagy harmónium is pótolhatja. — Kéziratunk első része a mű zongoravagy orgonakíséretes partitúrája. 26 Ez az első 18 foliót foglalja el. Egy üres fólió közbeiktatása után következik a „Canto" feliratú vokális partitúra, mely mindössze 5 levélnyi terjedelmű. Végül a mű négykezes zongoraváltozata a harmadik rész; ez a 25. levél versójától a 49. rectójáig terjed. Ki volt ez a „Regens Chori Engesser", akinek LISZT a Via crucis vokális partitúráját ajánlotta? ENGESZER (ENGESSZER, ENGESSER) Mátyás (1812—1885) egyházkarnagy és zeneszerző nevét LISZT leglelkesebb és legtevékenyebb hívei között tartjuk számon. A bonyhádi kántor-tanító fia — az apai példát követve — egész életét a zeneoktatásnak és az egyházzenének szentelte. Első állását — mint kántor — Kalocsán nyerte el, majd 1840-ben énektanárnak választották meg Pesten a „Hangászegyleti Zenedé"-nél (a későbbi Nemzeti Zenedénél), melynek javára ugyanez év januárjában LISZT is hangversenyezett. ENGESZER 1846ban belvárosi kántor lett, s amikor 1871-ben ezt az állást egybekötötték a karnagyi tisztséggel, ő foglalta el az elhunyt BRÄUER Ferenc helyét mint belvárosi karnagy. Személyes ismeretsége és barátsága LiszTtel az 1856-os esztendőig nyúlik vissza, amikor az Esztergomi misét — az augusztus 31-i esztergomi ősbemutató után elsőként — a pesti belvárosi templomban is bemutatták (szept. 4-én). Bár nem ENGESZER vezényelt, az előkészítésben s a mű sajtóbeli népszerűsítésében nem kis részt vállalt. Maga LISZT is sokkal kiválóbbnak ítélte ezt a pesti előadást, mint az ősbemutatót. WITTGENSTEIN hercegnőhöz írt beszámolójában ENGESZER cikkéről is említést tesz: „Tegnap a misémet csodálatosan adták elő a pesti plébániatemplomban, amely alig bírta befogadni az érdeklődők hatalmas tömegét, akiket ez az előadás vonzott oda. Az akusztika sokkal jobb volt, mint Esztergomban, s az előadóegyüttes még sokkal diszponáltabb, sokkal jobban behatolt művem értelmébe. De ez rendkívüli megindultságot is eredményezett. Mint elmesélték nekem, sokan sírtak . . . Singer elküldi majd Önnek a Lloydot s egy cikket, melyet Engesser publikált." 27 26. A partitúra helyenként orgona-, másutt zongorakíséretet tüntet fel. Miután a Zeneművészeti Főiskola Könyvtárában található a mű orgonapartitúrája, melyre LISZT a következőket jegyezte fel: „Die Ciavierarrangements 2 und 4 händig sind in mehreren Stellen nach dieser Orgel Partitur zu corrigiren", — feltehető, hogy az OSZK kézirata a zongorás variáns. 27. «Hier, ma Messe a été admirablement exécutée a l'église paroissiale de Pesth, qui contenait ä peine l'énorme foule des curieux que cette execution avait attirée. La sonorité était de beaucoup meilleure qu'ä Gran, et le personnel encore plus dispos et plus pénétré du sens de mon oeuvre. Aussi a-t-elle produit une emotion prodigieuse. D'apres ce qui m'a été racontó, beaucoup de personnes pleuraient. . . Singer vous aura envoyé le Lloyd et un article publié ä part par Engesser.» Br. IV. Nr. 237. Keltezése: 1856. IX. 5. 90