AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

a nagy bölcsész műve ne csorbuljon — azt a maga egészében adattam elő, bármenynyire alatta áll is a dráma létező igényeinek.

23 . . .Balsors és dicsőség! így összefoglalva e nagyon is igaz mese alapeszméjét, annak csakis viharos, vészes, zivatar nyomott kifejezést adhattam. A mély végtelen szenvedés, mely kitartása által végül győzedelmeskedik: ez képezi művem zenei jellegét." A Prometheus először 1855-ben, partitúra alakjában jelent meg Weimarban, WALTER kiadásában. Később, 1861-ben, a lipcsei KAHNT-cég megvásárolta a kiadás jogát. Ez a BTJLYOVSZKY Lillának ajánlott zongorakivonat is KAHNTnál jelent meg. A kotta lemezszáma (1711) alapján megállapítható, hogy kiadására 1874-ben került sor.

24 így tehát a mű pesti előadásakor a zongorakivonat már rendelkezésre állott. Érdekes, hogy a kottában több helyütt apróbb-nagyobb kéziratos javításokra bukkanunk; ezek azonban nem LiszTtől erednek. Főleg pedál- és dinamikai jelzésekről van szó, de akad egy-egy hangjavítás is. Hogy ki írta be ezeket a kottába, s milyen célból, azt nem tudjuk; — azt sem, hogy mindez az ajándékozás előtt vagy után történt-e. Az viszont biztos, hogy a kottát még az ajándékozást megelőzően kötötték a piros díszkötésbe („Mehner V. könyvkötészetében, Pesten"), hiszen LISZT ajánlása a kötésnél beillesztett előzéklapon található. Nyilván maga LISZT adott utasítást arra is, hogy a pesti előadás alkalmából megjelent kétnyelvű szöveget kössék be a tartalomjegyzék után. BTJLYOVSZKY Lilla nemcsak színésznőként írta be nevét a magyar kultúrtörténetbe. Irodalmi tevékenységet is folytatott. Jónéhány színdarab magyarra fordítása mellett novellákat, útirajzokat készített, melyek részben különféle lapokban, részben önállóan, könyv alakban jelentek meg. — Az 1875 után nyugalomba vonult művésznő egy LiszThez írt levele (1879. X. 28.) kitűnő stílusával, elevenségével, közvetlenségével egyrészt a gyakorlott írónőt, másrészt a mester iránt még akkor is szinte áhítatos rajongást tanúsító barátnőt állítja elénk: „Mélyen tisztelt Mester, uram és pártfogóm! Amikor ma rendezgettem a könyvtáramat, egy egészen apró kis imakönyv került a kezembe, amelyet első boroszlói vendégjátékom alkalmával (tehát első diadalaim kellős közepén) a Zedlitz szállóban az Ön híres kezéből voltam szerencsés megkapni. — Istenem, micsoda emlékek ; fogtam a szent könyvet, s már nem tudtam többé elolvasni az apró betűket, ekkor akaratlanul is könnyek tolultak szemembe, s így kiáltottam fel: ,Lilla, a te időd lejárt!' . . . "

25 — Bizonyosak lehetünk benne, hogy — ha nem is „első diadalainak" időszakára emlékeztette — BTJLYOVSZKY Lilla hasonló becsben tartotta a Prometheus neki ajánlott példányát is. 23. 1850. aug. 24-én volt a szcenikus előadás a weimari Hoftheaterban. Ugyanott tartották a hangversenyszerű előadást 1857-ben, R. POHL összekötő szövegével. 24. DEUTSCH, Otto Erich: Musikverlagsnummern. 2. verb. Aufl. Berlin 1961, Merseburger. A lemezszámok alapján megállapított datálások e munka adatai. 25. „Hochgeehrter Herr Meister, Mein Herr und Gönner! Als ich heute meine Bibliothek arrangirte, kam mir ein ganz klein wintziges Gebetbuch in die Hand, welches ich bei meinem ersten Gastspiel in Breslau (also in Mitte meiner ersten Triumphe) im Hotel Zedlitz aus Ihrer berühmten Hand das Glück hatte zu erhalten. — Mein Gott, welche Erinnerungen; ich nahm das heilige Buch und konnte die kleinen Buchstaben nicht mehr lesen, dann kamen unwillkürlich Thränen in meine Augen und ich rief aus: ,Lilla Deine Zeit ist um!'. . ." LA MABA (LIPSITTS, Marie)

: Briefe hervorragenden Zeitgenossen an Franz Liszt. III. Bd. Leipzig, 1904, Breitkopf u. Härtel. Nr. 268. 95