AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Magyarok a fasizmus ellen Mexikóban a második világháború idején

a zömük közömbösnek nevezhető, a harmadik csoportba a hazai Horthy-rezsim híveit soroljuk. A legnagyobb magyar szervezet a reakciós Verhovay Segélyegylet volt. Amerikában — mint köztudott — óriási szovjet ellenes propaganda folyt negyedszázadon keresztül. Ilyen körülmények között kellett a mozgalomnak s a folyóiratnak (nem napról napra, hiszen csak havonként jelent meg) bebizonyítania, hogy a magyarságnak csak azok a rétegei nevezhetők demokratikusnak, amelyek elfogadják és magukévá teszik a KÁEOLYi-mozgalom programját, a fasizmus elleni harcot; de ezt a harcot sikeresen csak a Szovjetunió melletti szimpátiával és kiállással lehet győzelemre segíteni. Nem volt ez könnyű feladat. Mégis, minden nehézség ellenére, a Szabad Magyarság szinte lemérhető szellemi befolyásra tett szert. A lap ezer példányban jelent meg. Mivel Mexikóban mindössze háromszáz magyar család élt, s ott 50— 60 példánynál többre nem volt szükség, az amerikai kontinens húsz országában terjesztették. A szerkesztő az egész kontinens magyar kommunistáival levelezett. Az Egyesült Államokban élő emigránsok közül TALYiGÁssal, HOLLÓS Józseffel és VAEEÓ Istvánnal tartott fenn kapcsolatot. Három évtized távolából — s ezt tanúsítja a lap minden száma — meg lehet állapítani, hogy a Szabad Magyarság politikai és társadalmi célkitűzéseiben, tartalmában és színvonalában, egyaránt eleget tett a történelem adta lehetőségek keretei között a történelem követelményeinek. DOKUMENTUMOK 1. A német levél Az alábbi levelet a menekült lengyel kormány információs irodája tette közzé. A levelet egy Friedrich TOLL nevű német hadnagy írta unokatestvérének, Chemnitzbe. A levél nem érkezett meg rendeltetési helyére, mivel a német hadnagyot közben egy lengyel partizán — akinek családját a náci hadnagy sok más lengyel családdal együtt kivégeztette — lelőtte. A levél aztán kerülő úton Londonba került, ahol az ott székelő lengyel kormány információs irodája nyilvánosságra hozta. Szövege a következő: „Helmuth! Még a te fejlett képzelőtehetségeddel is lehetetlen a távollevőknek felfogni, hogy miképpen bántunk el a kutyák, rabszolgák és szlávok városával (Varsó). Természetes és emberi dolog az a tény, hogy a bosszúnak oly rettentő súlyával fordulunk a polgári lakosság ellen, amilyen csak tőlünk kitelik. Ezzel megtörjük az ellenség morálját, bizonyságot teszünk hatalmunkról és így végeredményben életeket mentünk meg. Nem kímélünk senkit és semmit. Minden lengyelt, legyen az nő vagy férfi, ha utunkba kerül, megöljük. A város uccái lovak és öszvérek állkapcsaival, fogaival vannak teleszórva. Az állatokat a mi bombáink ölték meg, a húst pedig a lengyelek ették le róluk. Engem egy vénasszonyhoz szállásoltak be, kinek balkezét egy bombánk, mikor a várost bombáztuk, leszakította. Hidd el, ezért volt olyan előzékeny. Az egész ügy különben istenien egyszerű. Mindenkit, aki ellenünk van, összetereljük és megöljük. 324