AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Magyarok a fasizmus ellen Mexikóban a második világháború idején

Mert mindenki számára eljő a pillanat, Amikor csillagának irányítója Kezébe adja a gyeplőt ..." A folyóirat színes és gazdag tartalmából — a teljesség igénye nélkül — meg kell említenünk más, „elsüllyedt" irodalmi darabokat. TAMÁS Aladár Francia internálótábor^ című riportregényét folytatásokban közölték. VAS Zoltán Vera a fiatal belgrádi leány című elbeszélését 1945 júliusában hozta a lap (1945 után Magyarországon kötetben is megjelent). BALÁZS Béla tollából két érdekes aktuális jelenetet találtunk. Az egyik A kézirat. Háborús jelenet (1943 október), a másik a Hatalmas szövetségesünk (1945 február). A PETŐFI—ADY—JÓZSEF Attila út eszmei folytatója HAVAS Endre (KÁROLYI Mihály titkára) a második világháború idején egyik fő szervezője volt a kommunisták vezette Londoni Magyar Klubnak s Angliából küldte írásait Mexikóba. Litánia nemzedékemhez című verse a lap 1944 júliusi számában jelent meg. Ugyancsak a Szabad Magyarság közölte első ízben magyar nyelven Paul ELUARD híres, az ellenállási mozgalomban 1942-ben született versét HAVAS Endre fordításában Takarodó („Couvre-feu") címmel. A lap 1944 novemberi száma egy RIMBAUD-verset őriz, HAVAS Géza, egy 1919-es öreg emigráns fordította. A régi vers nagyonis aktuális volt a második világháború utolsó hónapjaiban. A párizsi orgia avagy Párizs újra benépesül — Magyarországon első ízben 1965-ben jelent meg KARDOS László fordításában. A folyóirat hűséges munkatársa volt HARTAI (HARTMANN) Emil, aki több prózai írással és aktuális verssel szerepel a lapban. Az ő fordításában jelent meg 1944 decemberében Pedro GARFIAS Spanyolországból Mexikóba menekült, a szabadságharcban fegyverrel részt vett eredeti tehetségű költő Spanyolország és Mexikó közt című verse. REICHMANN Jenő tolmácsolásában közölte a lap 1944. augusztusában Pablo NERUDA Ének Bolivárhoz című versét. A Szabad Magyarság negyvennyolc számának átlapozása elgondolkoztatja a kései olvasót. Vajon melyek voltak a folyóirat alapvető célkitűzései s ezeket milyen körülmények között, milyen mértékben sikerült megvalósítania ? A Mexikóba emigrált magyar kommunisták 1941-ben hozták létre a Szabad Magyar Mozgalmat, ennek a mozgalomnak a jegyében indították folyóiratukat is. Fő célkitűzéseik — egymástól elválaszthatatlanul — a következők voltak: 1. megismertetni a legszélesebb körben a KÁRÓLYi-mozgalmat; 2. minél nagyobb tömegeket megnyerni a fasizmus és a háború elleni nemzetközi mozgalomban való aktív részvételre; 3. megnyerni a dolgozókat a Szovjetunió igazságos harcának támogatására. Az adott helyzetben ez rendkívül nehéz és komplex feladatot jelentett. A kontinensen élő magyarok száma akkoriban mintegy másfélmilliót tett ki. A régi és újabb emigránsok világnézeti differenciáltságát itt a fő vonalat tekintve három nagy csoportba oszthatnók: csak kevesen voltak közülük kommunisták; 6. TAMÁS Aladár riportregénye annakidején több folytatásban megjelent a New York-i Magyar Jövőben; 1947-ben pedig önálló kötetben a, budapesti Pantheon kiadásában. 21* 323