AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

Ságokról beszélt, de most Petrozsényban

33 kitűnt, milyen a békéltető eljárás. „Nyugaton bárhol, még a legreakciósabb pártok is százszor, ezerszer liberálisabbak, mint nálunk a,liberálisok'!"

34 Ezeket a gondolatokat ismételte meg a lap 26-i vezércikke is, hozzátéve, hogy a betegség- és balesetbiztosítás terheit a munkásokra hárítják, ha pedig néhány rendelkezés „helyesen alkalmazva a munkást némileg megvédené", az alkalmazás és végrehajtás sohasem az ő javukra történik.

35 Hasonló vádakkal illette KossTTTHot a Budapesti Napló is. Az egész akciót „világcsalás"-nak minősítette, megállapítva, hogy „ha ma nem sült le a bőr az orcájukról, akkor ezentúl nyugodtan mehetnek minden erkölcsi kudarc elé". Az angolok viszont megmutatták, „milyennek kell lennie egy szabadelvű politikai párt szociális lelkiismeretének. Az a két angol felszólalás egy-egy izzó bélyeget sütött a koalíció homlokára".

36 Az angol és magyar sajtó többségében azonban az Eighty Club útja kapcsán nem a két ország szociálpolitikájának az összevetése jelentette az igazi témát, sokkal nagyobb figyelmet szenteltek az oszták—magyar viszonyt érintő vonatkozásoknak. Szeptember 24-én a koalíciós lapok kategorikusan cáfolták a hírt, hogy Budapest után a Club Bécsbe is ellátogatna.

37 A Monarchia vezető körei ezt mégis illendőnek tartották, de mivel sem Bécs város vezetése (a keresztényszociális-antiszemita LUEGERék), sem pedig az osztrák kormány nem volt hajlandó meghívni a magyar függetlenségiek vendégeit, a feladat Alsó-Ausztria helytartójára hárult. A Függetlenségi párt többsége ugyan magának akarta megtartani az angol látogatás dicsőségét, de APPONYI és NORMAN végül rávették a klub néhány tagját, hogy hazafelé menet álljanak meg Bécsben és képviseljék a társaságot.

38 A konzervatív hangú Saturday Review szintén a „tűzzel való játszásnak" minősítette a függetlenségi meghívás elfogadását „Ausztria és Magyarország megzavart viszonya idején", bár „szerencsére a látogatók indiszkrét akciójuk során diszkrét módon jártak el". Mégis nevetségesnek találta, hogy egy enynyire nem jelentős csoportot „két nemzet is ünnepel és keresi beavatkozásukat egy olyan ügybe, amihez semmi közük".

39 Az angliai liberális sajtó jóval kedvezőbb hangon számolt be az eseményekről, de a Daily Chronicle vezércikke is azért dicsérte meg NoRMANt, hogy „bölcsen kikerülte a magyar politika égető belső kérdéseit".

40 Az osztrák—magyar viszony mégis terítékre került — mondhatnánk törvényszerűen — a Függetlenségi pártkör által a Royal szállóban 24-én este adott vacsorán. Elsőként KOSSUTH mondta el a szokásos szavakat a két népet összefűző szabadságszeretetről, a hasonló két ősi alkotmányról, amelyből ugyan időközben eltörölték az ellenállás jogát, mégis él az a nemzeti érzésben. „E szellem nyilvánul meg küzdelmeinkben, amellyel alkotmányos úton, királyunk jóváhagyásával el fogjuk érni nemzeti céljainkat: édes hazánk függetlenségét."

41 Sir 33. 1906 augusztusában Petrozsényban a sztrájkról tanácskozó bányászok közé lőtt a csendőrség. 34. Népszava. 1906. szept. 25., 3 — 4. 1. 35. Uo., 1906. szept. 26., 1-3. 1. 36. BN. 1906. szept. 25., 1-2. 1. 37. BH. 1906. szept. 26., 6. 1. 38. TT. 1906. szept. 25., 3. 1. 39. Saturday Review. 1906. szept. 29., 382. 1. 40. A Daily News, a Daily Chronicle és a Tribune írásaira a BH hivatkozott, 1906. szept. 26., 5—6 1. 41. Eighty Club: Hungary. 196-198. 1. 302