AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

közötti mind nagyobb szakadékról egy szava sem volt, de kijelentette, hogy az előkészítés alatt álló ipartörvény, a tervezett adóreform, az amerikai homesteadintézmény meghonosítása nyomán „Magyarország jogosítva lesz helyet foglalni azon államok között, amelyeknek szociálpolitikai törvényhozása manapság vezérszerepet játszik".

30 Az angol előadók sokkal kötetlenebb formában beszéltek, s részletek helyett a munkáskérdést annak politikai és társadalmi összefüggéseiben mutatták be. TOULMIN képviselő több kérdésben figyelemre méltónak találta a magyarországi megoldásokat, bár a nagyfokú állami beavatkozást Angliában elképzelhetetlennek tartotta. Erőteljesen kiállt a szabadkereskedelem előnyei, valamint a nemzetek és osztályok közötti béke fontossága mellett. A szakszervezetekről, a sztrájkjogról és az új parlament munkáspárti képviselőiről az ellenséges érzület minden nyoma nélkül beszélt. KossuTiital ellentétben beszédét nem a mind tökéletesebb kép megrajzolásának óhaja vezérelte, inkább a gondok bemutatására, a tényleges helyzet föltárására törekedett. Igen hatásos volt H. de R». WALKER képviselő, aki előadásában az ausztráliai és új-zéland-i helyzetet ismertette. Szavai nyomán a kor legdemokratikusabb alkotmánya (az Ausztráliai Államszövetségé), a megvalósult politikai egyenlőség képe bontakozott ki. A munkásságnak nemcsak politikai, de messzemenő gazdasági jogokat is biztosító állapotokat Ausztráliában a munkásság politikai harccal, a kormányzásból is részesülő Munkáspárt révén vívta ki, míg Új-Zélandban a liberálisok olyan messzemenő reformokat vezettek be, hogy erre nem volt szükség. Mint WALKER hangsúlyozta, e reformpolitikának köszönhető, hogy e két országban a forradalmi szocializmus, a szélsőséges tanok nem nyertek tért. Az értekezletet záró felszólaló, FÖLDES Béla, a szabadelvű kormányok közömbösségét, laissez-faire politikáját tette felelőssé a szocialista mozgalom magyarországi térhódításáért, a függetlenségieket viszont úgy tüntette föl, mint akik szívükön viselik a munkásság jólétét, s liberális reformokkal biztosítják az osztályok békéjét, a társadalom fokozatos átalakítását, követve az angol liberalizmus példáját.

31 Másnap a Budapesti Hírlap lelkes hangon méltatta KOSSUTH előadását, míg az angol, ausztrál és Űj-Zéland-i példák kapcsán óvott az elsietett utánzástól: a magyar törvényhozók tartsák szem előtt „a mértéket (eredeti kiemelés), amelyet viszonyainkhoz módosítva kell alkalmazni".

32 A Népszava beszámolója a valósággal szembesítette KOSSUTH szavait. „Mi, munkások, napról-napra a legkegyetlenebb módon érezzük a magyar szociálpolitika áldásait. Sztrájkjogunk még papíron sincsen. A hatóságok durvasága minden szabad mozgást a lelkünkbe fojt. Ezerén és ezerén vándorolnak börtönbe, egyik társunkat a másik után nyeli el a tolonckocsi, mert az éhenhalásba nyugodtan beletörődni nem akarnak. Négy millió földmíves polgár nyög állati sorban a rabszolgatörvény miatt. Es KOSSUTH Ferenc szemérmetlenül vagy tudatlanul mégis oda mer állani az angolok elé, hogy a magyar szociálpolitika liberalizmusával hencegjen el." Dicséri a rabszolgatörvényt, a gyermek- és nőmunka védelméről beszél, „de azt elhallgatta, hogy még a meglevő törvényeknek sem lehet érvényt szerezni az iparfelügyelők kevés száma és más irányú óriási elfoglaltságuk miatt. Hogy sehol a világon úgy nem bánnak proletárgyermekekkel és asszonyokkal, mint nálunk". Békéltetési bizott30. Eighty Club: Hungary. 132—153. 1, 31. Uo., 154-191. 1. 32. BH. 1906. szept. 25., 6. 1. 301