AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

nyújtó villamoshálózatnak, valamint a magyar iskolaügynek. Este a Lohengrin következett az Operában, majd fogadás a Park Klubban. A turistaprogramnál fontosabb esemény volt a Népszava vasárnapi különkiadása. A magyar sajtó többsége ugyan elhallgatta ezt a kellemetlen incidenst, az Anglia megnyerésére sokat adó Budapesti Hírlap azonban fölvette a kesztyűt. Másnapi vezércikkében megállapította, hogy a vendégeket már megnyerte ügyének a magyar nemzet, mellette fognak állni, ha ismét küzdenie kell jogaiért, s „a rágalom és a megtévesztés dúló munkája, amit ellenségeink végeznek, ezzel is megnehezül a külföldön". Ezt a sikert próbálja most elrontani a Népszava. RÁKOSI Jenő lapja elismerte, hogy a szocializmus „tiszteletreméltó és szép elmélet", de a magyarországi szociáldemokratákban csak hazájuk gyalázóit, a más véleményen levők terrorizálóit látta, akik meggyanúsítják az új kormány legtisztább szándékait is. A Népszava által fölhozott adatokat, állításokat azonban még csak nem is próbálta cáfolni, hanem azzal nyugtatta meg olvasóit, hogy „a hazaáruló készségnek épp oly kevés becsülete van Angliában, mint Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy ott lehetetlen volna fennen hordani a fejüket".

28 Ez utóbbi megjegyzés is jelzi, hogy a Budapesti Hírlap mennyire nem ismerte az angliai szólásszabadságot, amelybe például éppen az Eighty Club néhány tagjának a búr háborút nyíltan elítélő kiállása is belefért. Nehéz megállapítani, hogyan fogadták a Népszava érvelését maguk a címzettek. A Budapesti Hírlap tudósítója szerint még az írás elolvasása előtt kijelentették, hogy „amiképp nem hajlandók semmi fellengzős és üres magasztalásra, épp oly bizalmatlanul fogadnak minden túlzó kritikát, különösen azok részéről, akikben a nemzeti érzés hiányzik és akik dicsekedve tüntetnek ezzel a szégyellni való hiánnyal".

283 A mondat második felének hitelessége erősen kérdéses, gyanúsan összecseng a függetlenségi publicisták és politikusok örökös szólamával. Utólag az angolok elismeréssel nyilatkoztak a különszámról,

29 de azért nem fordultak szembe a közpénzen bőkezű vendéglátóikkal, a szociálpolitikáról másnap tartott konferencián nem használták föl a Népszava által szállított érveket. A tíznapos látogatás során az egyetlen érdemi tevékenység a munkáskérdésről, illetve a munkás-törvényhozásról szeptember 24-én tartott konferencia volt. Magyar részről igen gyér részvétel mellett

293 elsőnek KOSSUTH Ferenc ismertette hosszadalmasan a magyarországi munkás-törvényhozás útját az 1840-es kezdettől a koalíciós kormány tervezett intézkedéséig. A felhozott sok adatból és az egyes paragrafusokra is kiterjedő fölsorolásból nem lehetett könnyű tárgyilagos képet alkotni a magyarországi munkástörvények valódi értékéről, de éppen ezt volt hivatva elősegíteni a Népszava különszáma. KOSSUTH előadása került minden kritikai hangot — még a szabadelvű kormányok elmarasztalásának könnyű útját sem választott £1 5 cl fönnálló viszonyokat teljesen rendben levőnek tüntette föl, helyenként pedig olyan dicsekvést is megengedett magának, hogy „a magyar állam minden más országnál többet tesz a közegészségügy érdekében". A SZDP követeléseiről, a szocialista munkásság és a hivatalos Magyarország 28. BH. 1906. szept, 24., 1-2. 1. 28a. Uo„ 4. 1. 29. Eighty Club: Hungary. 410. 1. 29a. „Szégyenletesen kevesen jelentek meg a magyar politikusok az értekezlet megnyitásánál s később is csak náhányan szállingóztak be a terembe." Az Újság. 1906. szept. 25., 4. 1. 300