AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

verőfénye. így az angol és magyar nép közeledését szolgáló útjuk megfelel VII. EDWARD és Sir Henry CAMPBELL-BANNERMAN miniszterelnök általános intencióinak. „Megbízás nélkül ez a mi megbízatásunk, hivatalos állás nélkül ez a mi hivatásunk. Mint egyének jelentéktelenek vagyunk, de szereplésünkben fontos missziót teljesítünk."

25 NORMAN szavai legalább annyira szóltak saját országa közvéleményének, mint a magyar vendéglátóknak. Meg kívánta nyugtatni az angol kormányt és sajtót, hogy a Club nem adja ki magát egész Anglia vagy akár csupán a liberális kormány képviselőjének, s nem kíván beavatkozni a magyar pártpolitikába vagy az osztrák—magyar vitába. Az angol—francia szerződésben a világbéke javát szolgáló lépést látó brit radikálisok

253 csak üdvözölhették az út NORMAN által kifejtett célját, sőt a külpolitikai alapon még erősen Monarchia-barát Times-heua. is örömmel állapította meg a sem a magyar koalícióval, sem a radikális Eighty Clubbal nem rokonszenvező bécsi tudósító, a látogatás kapcsán Budapestre siető Wickham STEED, hogy a Club mértéktartóan viselkedik és nem foglal el pártos álláspontot. STEED reményét fejezte ki, hogy a látogatás nyomán nőni fog azoknak az angolonak a száma, akik pártatlan hozzáértéssel tudnak közeledni AusztriaMagyarország problémáihoz. Ugyanebben a tudósításában viszont visszautasította KOSSUTH „unalmas és igaztalan" kitételét, hogy a látogatás révén az angol közönség „a bécsi szemüveget" használó és Bécsben székelő tudósítók félrevezetésétől mentesen ismerheti meg Magyarországot.

26 Beszéde további részében NORMAN egyetértőleg hivatkozott a két ország alkotmányos hagyományaira, beszélt az egyformán érzett magasabb sportszellemről, az ösztönös kölcsönös megértésről és szimpátiáról, az Európát ezer éven át védelmező magyar kardról, a mongol és török után is talpra állni tudó magyarság fényes jövőjéről. Óvatos módon utalt az alkotmányos haladás, a szabadságjogok állandó kiterjesztésének szükségességére (ami jelenthette a közjogi követelések melletti kiállást, de célozhatott a demokratizálás szükségességére is), de mindehhez hozzátette, nem volna helyes, ha ők nyilatkoznának Magyarország nagy kérdéseiről. Mindenesetre biztosította a vendéglátókat, hogy „nemzeti életük minden mozzanatát feszült figyelemmel és meleg érdeklődéssel fogjuk követni". Egyidejűleg azonban tapintatos figyelmeztetésként kijelentette, ők bizonyosak benne, hogy a kérdések megoldásában a magyar bátorság józansággal és bölcsességgel fog párosulni, s hogy a magyar államférfiak célja az egész nép boldogságának az előmozdítása lesz.

27 Az út megszervezésében angol oldalról részt vevő Frank NEWBOLT beszédét a könnyedebb tónus és a felhőtlen dicséret jellemezte. A vasárnap délelőtti konflisos városnézés után a főváros díszebéde következett, ismét számos magyar miniszter, képviselő és kormány hivat álnok részvételével. BÁRCZY István polgármester az egyetemes béke bajnokaként üdvözölte az angol királyt, majd „a küzdő és szabadságszerető nemzet" nevében köszöntötte a vendégeket ,,a nyugat-európai műveltség szélső zónáján". A Londoni Városi Tanács nevében G. H. RADFORD válaszában a magyar főváros természetes és teremtett szépségeit ecsetelte, elismeréssel adózott a Londonnak is példát 25. Eighty Club: Hungary. 90—101. 1. 25a. H. S. WEINROTH : The British Radicals and the Balance of Power, 1902 — 1914. = The Historical Journal. 1970. 4. sz. 653—82. 1 26. The Times (továbbiakban TT). 1906. szept. 24., 3. 1. 27. Eighty Club: Hungary. 101 — 104. 1. 299