AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

kívánják őket felhasználni („a liberalizmus zászlajával akarják eltakarni a magyarországi feudális reakció csempészáruját"), majd kifejti, mennyire távol áll a liberalizmustól a meghívó Függetlenségi párt. Az elmúlt választásokon Angliában a liberálisok és a munkáspártiak együtt harcoltak a konzervatívok ellen, a győzelem után a liberális sajtó lelkesen üdvözölte a Munkáspárt megerősödését, míg a magyarországi választásokon a függetlenségiek a klerikálisokkal [Néppárt] és a feudálisokkal [Alkotmánypárt] együtt harcoltak a munkásság ellen, sajtójuk pedig állandóan becsmérli a munkásmozgalmat. Ezután elmondja, hogy a mezőgazdasági munkások évi jövedelme alig éri el a 13 fontot, mégis az elmúlt nyáron a minden rendbontás nélkül sztrájkolókat a függetlenségi párt helyeslése mellett letartóztatták és hónapokra börtönbe vetették. Hivatkozik a kivándorlásra is, amiben nemcsak a csekély jövedelem játszik szerepet, hanem a művelt földterület 2

/

3-át kitevő nagybirtok is, e helyzet bírálata azonban lazításnak minősül. Hivatkozik a sztrájkjog és a vallásoktatás terén Angliában és Magyarországon követett eltérő gyakorlatra, s az egyházak uralkodó befolyására a magyarországi iskolákban. Arra is figyelmezteti a látogatókat, hogy gazdag meghívóik a látogatás költségeit az államra, tehát jórészt a szegény dolgozókra hárították. Ezután hivatalos statisztikai adatok alapján részletesen ismerteti a földbirtok megoszlását, a jövedelmek és adók elosztását. Az adatok fényében az olyan kifejezések, mint „liberalizmus", „demokrácia", a „társadalmi jólét előmozdítása", „hazafiság" stb„csupán értelem nélküli szavak, s csupán a brutális osztályérdeket, a feudális nagybirtokosok, püspökök és a plutokrácia osztályuralmának leplezését szolgálják". Ezt igazolja a parlament összetétele is. A földtulajdon megoszlása terén az elmúlt harminc évben bekövetkezett változások is csak a nagybirtok (ezen belül a hitbizomány) erősödését és a kisbirtok csökkenését mutatják. A nagybirtok művelését is az osztályszempontok dominálják: a több embert jövedelmezően foglalkoztató intenzív kultúrák helyett az extenzív búzatermesztést kultiválják. A röpirat elismeri, hogy Angliában sem más a földbirtok megoszlása, de hozzáteszi, hogy ott a foglalkoztatottak számát és a termelést tekintve az ipar dominál, nem úgy, mint Magyarországon. Az 1848 előtti jogviszonyokhoz képest a lap csak névleges különbséget lát, hozzátéve, hogy a jobbágyfelszabadítás gazdaságilag inkább a földbirtokosoknak használt. Megállapítva, hogy a mezőgazdasági Magyarország viszonyait nem lehet az ipari Angliáéhoz hasonlítani, Németországgal, Franciaországgal, Dániával és az Egyesült Államokkal összehasonlítva egyedül Magyarországon találja a nagybirtok arányát dominálónak, sőt növekvőnek, s míg másutt a törvényhozás is támogatja a földtulajdon kiterjesztését, addig Magyarországon e világtendencia híveit a „liberális" kormány bűnözőknek tekinti. A választójogi cenzusról elmondja a vitairat, hogy „e rendszer alapján a termelői többség túlnyomó része meg van fosztva a választásokon, valamint az ország és a helységek ügyeiben való részvétel jogától", ráadásul a törvényhozás és a közigazgatás egyaránt a privilegizált osztályok kezében van — ezért akarja a kormány elkerülni az általános választójog bevezetését. Ez „végét jelentené az önző feudális rendszernek", ezért folytat ellene harcot a kormány. Tekintve, hogy a küldöttség tanulmányozni akarja Magyarország szociálpolitikáját, a Népszava beszámol az aratósztrájkok megelőzésére hozott intézkedésekről, az 1898-as „rabszolgatörvény" legsérelmesebb pontjairól — emlékeztetve az angol liberálisokat a dél-afrikai kínai kulikat sújtó hasonló szellemű intézkedések elleni angliai felháborodásra. Kitér az 1900: XVI. „jótékonysági" törvény önmagát leleplező 296