AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

úgy én őket megvetem! — / Hej, a jó cigánynak síró hegedűje / Többet ér száz csengő-pengő operánál! . . . / Ott ülni egy kancsó bor mellett s mélázni / Varázsvonójának viharzó hangjánál. . ,"

97 Ez a Mokány Berci ajkára illő szózat ugyan a később neves történésszé lett THALY Kálmán poétái lantjáról kélt, de mottóként bízvást a VAHOT Imre által szerkesztett Napkelet (1857. jan. 8. —1860. dec. 23.; ill. 1862. jan. 1. —1862. szept. 28.) működése fölé is odailleszthetnénk. VAHOT lapja a parlagi nacionalizmus jellegzetes magyar hajtása volt, ezért szaporodott előfizetői száma „évnegyedről-évnegyedre", esztendő végére már a bűvös 2000-et is túlszárnyalva. A sűrűn érkező vidéki levelek szerint főként a kisnemesség hétszilvafával árnyékolt portáin várták ráéhezve. Munkatársi gárdája is megannyi sírjából elevenedett Pontyiból, Kopóháziból, Csollány Bertiből verbuválódott elsősorban. Es lám, nem maradhatott veszteg a peleskei nótárius sem: A feltámadt peleskei nótárius leveleiben. SZOKOLY Viktor, a segédszerkesztő rúgtat neki — VAHOT érezhető inspirációjára — mindennek, ami — úgymond — a magyar érzést sérti. Kísértetiesen hasonló a történelmi szituáció is. GVADÁNYI főművét csakúgy, mint lelki gyermeke folyóiratát, a germanizáció egyhülte nyomán támadt, a nemzetit mind erőteljesebben nemesivó lefokozó ellenállás hozta létre. A soraikból kicsendülő tanulság is csaknem azonos: ha magyar ruhát öltünk és visszaállítjuk régi állapotainkat (figyelmen kívül hagyva a változó idő követelményeit, ügyelve ellenben a birtokos nemesség érdekei érvényesülésére) — a nemzet nem veszhet el. A Napkelet másik éltető eleme egy, a Bach-korszak idején országos méretűvé nőtt jelenség (ugyancsak jellegzetes hazai sajátság): a cigány muzsika melletti sírvavigadás, és a kiszolgálására, élménye nyomán termett „korhely líra" (RÓNAY György szavaival élve). „Egészen olyan időket élünk — emlékezik vissza ezekre az évekre PODMANICZKY Frigyes —, mikor a cigányzene képezi lehangolt kedélyünk utolsó menedékét."

98 A cigánymuzsikában véli fölfedezni HUNFALVY János is azt a varázsszert, „melly lelkesítő bűverejét a haza minden fiával érezteti, melly minden kört és osztályt felvillanyoz, minden osztály- és fajtabeli válaszfalat ledönt".

99 A sírvavigadás lélektani alapja a hazafibánat, az elveszett forradalmi és szabadságharcos célkitűzések gyásza, a rideg való elől a mámorba menekülés. ARANY, GYULAI, LBVAY és SZÁSZ Károly is áldoz e hangulatnak, nem egy esetben remekmívű versekkel. De: „Petőfi vidám bordalával szemben az új bordalok többnyire bánatosak".

100 A sírvavigadás, a cigánymuzsika melletti magyarnótázás, hazafias tüntetés is volt egyszersmind, főként az évtized elején. Egykorú leírások tudósítanak arról, hogy a magukat utcahosszat végigmuzsikáitatókat osztrák zsandárok kísérték be, mint „rebelliseket". Politikai tüntetést szimatoltak abban a lelkes ünneplésben is, amelyben a felvidék közönsége az ott vendégszereplő PATTKÁRTTS Ferkót, a kor legnépszerűbb prímását és zenekarát részesítette az ötvenes évek elején. Am a nemesi sírvavigadás kezdettől fogva számtalan, társadalmilag egészségtelen elemet hordott magában. Túl sok volt benne a nagyhangú magyarkodás, a „hont 97. THALY Kálmán: A hangversenyek korszakában. = Napkelet. 1860. jan. 1., 1. sz. 98. Naplótöredékek. Bp. 1887-1888. 3. k. 29. 1. 99. Magyarország és Erdély eredeti képekben. Darmstadt, 1856. 1. k. 70. 1. 100. KOMLÓS Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Bp., 1959., 21. 1. 276