AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

hogy újabb időben meglátszott a lapon, hogy jeles szerkesztője broucheuröket [Önbírálat, Polgárosodás] ír."

94 Amikor VAJDA a Magyar Sajtó szerkesztőjeként megbukik, felperzselt hadállásaiból a Nővüághoz menekül ismét. 1864-től hetente jelenik meg a lap. VAJDA hallatlan aktivitással kezd újjászervezéséhez. A példáján indult Családi Körrel így sem állja a versenyt. Az első magyar nőszerkesztő, SZEGEI Mórné KÁNYA Emília, nagyszerű lapját legjobb íróink, publicistáink, sőt tudósaink is támogatják, így hát képes sikerre vinni mindazt, amibe Vajda éppen csak belekezdett. A Nővilág megszűnésének mégsem a Családi Kör rivalizálása az elsődleges oka. „A ,Nővüág' — hozza olvasói tudomására a Hölgyfutár — e hó végével megszűnik, dacára annak, hogy előfizetőinek száma meghaladja a 800-t. Heckenast úrnak fényes tervei lehetnek, hogy lapjait így reducálja. Azt is hallottuk, hogy Vajda János, a jelenlegi szerkesztő, néhány száz frt-ért magához akarta váltani e divatközlönyt, de a kiadó úrnak ehhez sem volt kedve. Nagy kár. Vajda János, a Journalismus terén szintén megpróbált talentum, s egyes bogarai mellett is szívesen láttuk őt akármiféle ily vállalat élén."

95 A 800 előfizetővel rendelkező Nővilág üzletként kétségtelenül szerényebb, mint a „harmadfélezret" magáénak mondható. Ám ez önmagában még valóban nem lehet ok a lap felszámolására, hiszen — láthattuk — 1854-ben a Divatcsarnokot Szerkesztő FEIEBEISZ 650 prenumeránssal is beérte volna. Az igazat a VAJDA köréhez közelálló ALDOR Imre írja meg: „e lap bukásának oka — a politika volt ( . . . )"

96 VAJDA röpirataival, az Önbírálattal és a Polgárosodással, továbbá 1863-ban szerkesztett orgánumával, a Magyar Sajtóval, heves ellenérzést váltott ki a hazai politikai és irodalmi közvélemény mértékadó köreiből. Megnyilatkozásai, amelyek társadalmi kérdésekben radikálisabbak, politikai-közjogi síkon viszont engedékenyebbek voltak az akkor itthon szinte kötelezően elfogadottnál, politikai ellenfeleiben azt az érzést keltették, hogy akkor támadja hátba a passzív rezisztencia politikáját, amikor az — vélekedésük szerint — a siker küszöbéhez érkezett. Irodalmi ellenfelei pedig benne látták a létesülő irodalmi ellenzék vezérét. Hogy törekvéseinek gátat vessenek: országos bojkottot hoztak létre ellene, a bértollnokság vádjával fűszerezetten. És HECKENAST, a kitűnő üzletember, amilyen jó szívvel bízta az irodalmunkban külön színt képviselő VAJDA kezére a Nővilágot, éppannyira tartózkodott attól, hogy a kiadásában megjelenő lapot egy országos bojkott alá került költő szerkessze. Sem jövőt, sem fantáziát nem látott többé VAJDA orgánumában. Neki szekundált még sajtónk fejlődése is. A hatvanas évek derekán vagyunk: az irodalmi divatlapok, illetőleg a hozzájuk hasonló irodalmi orgánumok szerepe beteljesedett. De: feltűntek már azok az új lapkezdemények is, amelyek elődeik kudarcán és a külföldi példák jobb számbavételén elindulva, rövidesen a magyar olvasóközönség kedvenceivé lesznek. * „Menjetek opera- symphoniátokkal! .. . / Beethoven, Schubert, és a többi mit nekem? / Céljok eltévesztett: mert az észhez szólnak; / Mint ők a szívet, 94. 1862. nov. 13., Budapesti hírharang. 95. 1864. szept. 8., 21. sz. Hírharang. 96. CASSIUS, i. m. 18* 275