AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

irodalmi lapok kiadóinak" (a megszűnt Délibáb prenumeránsai végül is a Hölgyfutárral lettek veszteségükért kárpótolva). A politikai orgánumok szépirodalmi folyóiratokat bénító hatását, abszolutizmus kori sajtótörténetünk jellemző tüneteként vettük számba. A reménytkeltően indult Délibáb hanyatlását mégsem ez okozta elsősorban. JÓKAI 1854. febr. 22-én édesanyjához írt levelében kendőzetlenül megírja az igazat: „Hanem a Délibáb szerkesztését mindenesetre leteszem, mégpedig ebben a hónapban, mert Festetics intézkedéseit előmozdítani becsületes embernek nem szabad. Ő nagyon megrontotta a színházat, csinált egy év alatt 50 ezer pengő adósságot, meg érdemelné, hogy minden nap huszonötöt csapjanak ezért reá, s minthogy énnekem semmi gusztusom sincs ebből a huszonötből részesülni; tehát sietek tőle minél elébb szépszerével megválni. Ezzel tartozom saját jóhíremnek."

75 H. TÖEŐ Györgyi kutatásai tisztázták, hogy a FESTETICS árnyékába került, hitelét és olvasóit vesztett lapnak végül is mi adta meg a kegyelemdöfést: „A Délibáb febr. 12.-i számában Festetics — a színház intendánsa — a lap főszerkesztőjeként megtámadta a színházi választmányt. Ezután szólították fel Festeticset, hogy válasszon: színház vagy folyóirat ? Miután ő a színházvezetést választotta, azonnal visszavonták a neve alatt megjelenő Délibáb engedélyét. — A betiltással indokolta a lap megszűnését 1855. szept. 14-én bátyjának írt levelében Jókai is."

76 Hogy milyen érzékeny veszteséget jelentett a Délibáb megszűnte, csak akkor értjük meg igazán, ha hozzátesszük, hogy a vele indult Szépirodalmi Lapok is elbukott, fennállása féléves fordulóját sem érve meg. A magyar irodalom sajtóreprezentánsává ismét a Hölgyfutár és — a Divatcsarnok lépett elő. A Délibáb a Szépirodalmi Lapokkal nem képviselt azonos súlycsoportot. Az értékesebb közülük az utóbbi volt. Ám a Délibáb — ismerve-tapasztalva JÓKAI szerkesztői képességeit, ambícióit (gondoljunk akár az Életképek, akár a Vasárnapi Újság szép sikereire) — az irodalom népszerűsítésének válhatott volna, a Szépirodalmi Lapokénál alkalmasabb eszközévé. Megtörve politikai lapjaink, ez időben megnyilvánuló primátusát. * A Divatcsarnokot (1853. ápr. 3—1863. júl. 30.) létrehívó CSÁSZÁR Ferenc szemei előtt lapja pályakezdésekor a PETRICHEVTCH HORVÁTH Lázár szerkesztette Honderű és a „Familienblatt"-ok, közülük is mindinkább az ugyancsak 1853-ban indult, de nyomban nagy népszerűséggel dicsekedhető lipcsei Gartenlaube példája lebegett. A negyvenes években fellépő Honderű (1843—1848) a magyar arisztokrácia nemzeti érzést vesztett köreiben próbálta irodalmunkat megkedveltetni, ám működésében a súlypont rövidesen az irodalmi népiesség, a PETŐFI és elvbarátai ellen irányuló dühödt hadakozásra tevődött át. A „Familienblatt "-ok példaként választása viszont a hagyományos irodalmi divatlapstílussal való legalább részbeni szakítást jelentette. A szerkesztő programnyilatkozatában arra kéri munkatársait: „kivált a női lelket is ékesítő tudományok mezejének mívelésénél, hathatós segédkezöket tőlem meg ne vonják! Mert nagyon is itt volna, hitem szerint, ideje, hogy a csupán mulattatót tanulságos 75. OSZK Fol. Hung. 2261. 201 Fol.; JOB 4/1. 545. 1. 76. JOB 4/1. 545. 1. 266