AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Fried István: A magyar irodalmi népiesség az 1850-es években és a déli szláv népköltészet

ezt a Kisfaludy Társaság kiadványaihoz írott értékes előszavai is bizonyítják.

24 GREGTJSS fejtegetéseiből kitűnik, hogy ő egy népköltészeti alapból kiemelkedő műköltészetben látja a nemzeti jellegű líra és epika megvalósulási lehetőségét, mintegy törvényként írva körül mindazt, amit ARANY Jánosról hittek a kortársak. A népi-nemzeti iskola esztétikai kánonját fogalmazza meg, a ballada vonatkozásában is, a népköltészet műköltészetté emelésében is. A balladáról és a románcról leírtak széles és hosszan tartó pályát futottak be, a középiskolai tankönyvek szinte a legújabb időkig eszerint magyarázták ezeket a műfajokat, annál is inkább, mivel GREGTJSS nem elégedett meg a ballada elméleti és átfogó értelmű megközelítésével, hanem tüzetesen és a részletekbe menően magyarázta ARANY János balladáit is.

25 Fejtegetései a szomszédos népek irodalmában is visszhangzottak, mivel ott is hasonló balladatörekvéseknek vagyunk tanúi. A népköltészeti kiindulópont kérdésében azt kell felismernünk, hogy GREGTJSS jóhiszeműen segít megvetni és elmélyíteni annak a konzervatív, magába zárkózó szemléletnek az alapjait, amelynek értelmében csak a népköltészetből kinövő, annak vélt stiláris eszközeit igénybe vevő — fölhasználó líra tarthat számot a nemzeti jelzőre. Ez később a teljes provincializmusba, illetve a szűkkörű, az európai költészet eredményeit figyelmen kívül hagyó, ugyanakkor a modern törekvéseket agresszívan kárhoztató nézetekben érte el csúcspontját. GREGTJSsnál még nem erről van szó, az ő elméleti készültsége, esztétikai műveltsége megóvja az ilyen veszélyektől, de írásában erre is lehetőséget ad, az efféle értelmezésektől sem határolja el magát. Mindenesetre GREGTJSS példája mutatja, hogy a délszláv népköltészet fordítói és értelmezői olyan széles körű ismeretanyagot halmoztak föl, amelyből az is meríteni tudott, akinek nem lehettek közvetlen ismeretei e tárgykörből. A fordításokat dicséri ez; hiszen előbb SZÉKÁCS József, majd Ács Károly, KONDOR Lajos és mások következetesen egy irányba tartó törekvéseket képviseltek. SZÉKÁCS kötetében kialakított egyfajta stílust, hanghordozást a délszláv népdalok és hősregék magyar változatára. A balladás komorság, az etnográfiai hitelesség, az igyekezet a verselési hűségre (metszet stb.) a jellemzői ezeknek a fordításoknak. A tartalmi hűség ugyan nem mindig párosul költőiséggel; de feltétlenül érezzük, hogy a fordító a népélet hű lenyomatának, mintegy etnográfiai bizonyítéknak tartja a népdalt, a románcot. Érdemes Ács Károly egy fordítását e szempontból megvizsgálnunk: Búbánatos, bár hideg víz volnék! Tuzna jedna, da sam voda ladna! Majd tudnám én, hogy hol csörgedeznék. Ja bi znala, gdi bi izvirala: A Száván, a hideg víz mellett; Ukraj Save, ukraj vode ladne, Hol eljárnak a gabonás hajók; Kud prolaze zitarice ladje; Hogy meglássam kedves szeretőmet, Da ja vidim moje milo drago, Virul-e a rózsa a kormányán, Cvati li mu ruza na kormanu, Hervad-e a szegfű a kezében, Vene li mu karanfil u ruci, Mit szombaton búsan szakasztottam, Sto sam tuzna u subotu brala, S vasárnapon szeretőmnek adtam. TJ nedelju mome dragu dala.

26 24. Greguss azonos szövegű bevezetői a következő kötetekhez készültek: Magyar — orosz népdalok. Pest, 1870. — 'Román népdalok. Bp., ]877. 25. GREGTJSS Ágost: Arany János balladái. Bp., 1877. 26. Vuk KARADZIC : Narodne srpskepjesme. Knjiga I. TJ Lipiscu, 1824. 142. szám, 91. 1. 15* 227