AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Fried István: A magyar irodalmi népiesség az 1850-es években és a déli szláv népköltészet

szívekben." Ez az idézet Ácsnak inkább kommentálóJeíró, mint elemző, inkább a tárgyat, mint a műfaji sajátosságokat megközelítő módszeréről tanúskodik. Igaz, a szerb hősénekek, kisebb epikus költemények műfajáról még ARANY is tartózkodóan nyilatkozik: ,,A német ős eposz, a cseh králudvari kézirat, a szerb kisebb elbeszélések, az éjszaki ballada és spanyol románc ..." — olvassuk egy felsorolásában. De ARANY János a fogalmazás egyhangúságától is óvakodhatott, mikor a „kisebb elbeszélések" címszó alá vette a szerb epikus verseket.

20 A Kisfaludy Társaság joggal érezte tehát annak szükségét, hogy a ballada meghatározására pályázatot írjon ki. Hiszen Ács Károly dolgozata is tükörképe a műfajokban uralkodó zűrzavarnak. S tegyük hozzá, hogy a pályázat dolgozatai messze nem vallottak egyöntetű nézetet. Az egyik pályázó a szerb hősdalokat „románcák"nak tartotta, igaz, inkább BODENSTEDT véleményét tolmácsolta, mint önálló elemzés eredményét.

21 A pályázat nyertese, az alapos elméleti fölkészültségű GREGUSS Ágost egy helyütt szerb románcról beszél, másutt a motívumrokonság alapján említ együtt románcot és balladát, majd TALVJ nyomán „szerb regedal"-t, illetve mondát ír le. Összegezésképpen mégis „románc"-nak nevezi a szerb hősdalokat, s a leginkább a Cid-románcokhoz érzi hasonlóknak.

22 E kérdés tisztázása azért is tanulságos, mert szemléletesen láttatja, hogy a szerb népköltészet fölvetette (akár tematikai, akár műfaji) problémák fontos elméleti tudnivalók megfejtéséhez vittek közelebb. így nem csoda, hogy mikor GREGUSS 1860. november 29-én a Kisfaludy Társaságban székfoglaló előadását tartja, „népköltészeti irodalmunk" címszava alá utalja a BAJZA József, SZÉKÁCS József és KONDOR Lajos tolmácsolta szerb, az Ács Károly fordította román és a SZEBERÉNYI Lajos által átültetett szlovák népdalokat is, hangsúlyozva, hogy nemcsak a magyarok, hanem a „hazánkbeli" többi népek is képviselve vannak itt. S amit elméleti következtetésként leszögez, az részben a délszláv népköltészet tanulmányozásából is ered; a fordítások mellett a magyarázó tanulmányok, a HERDERtől, TALVjig ívelő külföldi szakirodalom segítik GREGUSSt annak kimondásához: „a műköltészetnek a népköltészet forrásához kell járulni, hogy tartalomban és idomokban gyarapodjék, gazdagodjék, hogy merevségét ruganyosság, bágyadtságát elevenség váltsa fel: valamint a régi országlatok is az által erősítik meg magokat, hogy a népelem szélesebb alapjára támaszkodhatnak." Majd figyelmeztet: „A költészet (...) először mint népköltészet jelentkezik; népiesből emelkedik nemzetivé, nemzetiből egyedivé, egyediből egyetemessé . . ." GREGUSS a népiesség fejlődésének több fázisát különbözteti meg, „a népköltészetből okvetlenül műköltészetté kell fejlődni..." — vallja.

23 Ugyanakkor a népköltészetet fontos történeti adatként, gazdagító lehetőségként ismeri el, a magyar költészet számára nemcsak a magyart, hanem a többi népét is, mint 20. összes Művei XI. Prózai Művek 2. Budapest, 1968. 386. 1. 21. AJGÓ Lajos: A ballada és románca története és elmélete. = Fővárosi Lapok. 1865. 197 — 202. jszám. 22. GREGUSS Ágost: A balladáról és egyéb tanulmányok. Bp., 1886. 66., 70., 72., 77. 1. — Hogy e kérdés ma sincs megnyugtatóan megoldva a magyar szakirodalomban, azt ANGYAL, Endre kritikai megjegyzése {Jelenkor, 1973. 5. szám 476 — 478. 1.) bizonyítja, amelyet a Szomszédság és közösség c. id. kötetben megjelent VARGYAS Lajos-értekezéssel kapcsolatban írt (VARGYAS : A magyar és a délszláv népballadák összehasonlító vizsgálata). 23. GREGUSS Ágost: Külföldi népdalok. Pest, 1866. Előszó. — Uő: Tanulmányai. Pest, 1872. 226