AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Könyvtári kultúránk bontakozása a 16—17. században

az esztergomi érseki székhelyen, Nagyszombatban és ennek hatósugarában csak nehezen vezettek eredményhez. A protestantizmus ekkor még eredményesen tudott fellépni a jelentkező veszély ellenében. De az 1610-es évektől kezdve a jezsuita térfogalalást többé nem lehetett megállítani. PÁZMÁNY Péter hatalmas erejű propagandahadjárata megbontotta a protestantizmus társadalmi egységfrontját. A városok, a nemesség és az arisztokrácia érdekközösségéből rövid idő leforgása alatt sikerült kikapcsolni és katolikus oldalra állítani a legdöntőbb tényezőt, az arisztokráciát.

26 Ezzel egyszeriben megnyílt az út a vidék — a parasztság és nemesség — rekatolizálása előtt. A főurak egymással versengve újították fel a vallásosság és műveltség középkori intézményeit, a kolostorokat. Mind a Felvidéken, mind Nyugat-Magyarországon ismét életre keltek a reformáció sodrában elenyészett középkori szerezetesrendek: a pálosok, a ferencesek, a domonkosok, az ágostonrendiek. Egyidejűleg újkeletű rendek is kezdtek működni: a nagyra hivatott piaristák, továbbá a minoriták, kapucinusok, a szerviták, a trinitáriusok, a kamalduliak stb. Főúri alapításnak köszönhette létét az első kelet-magyarországi jezsuita rezidencia is Homonnán 1614-ben.

27 Nehezebb volt behatolni a szabad királyi és bányavárosok falai közé. Ezek ellen magát a királyt léptette fel PÁZMÁNY S az őt követő többi ellenreformátor esztergomi érsek. A városi magisztrátusok királyi parancsra voltak kénytelenek megnyitni kapuikat a jezsuiták előtt: az 1620-as években Pozsony és Győr, az 50-es években Sopron, Besztercebánya és Rozsnyó, a 60-asokban Szakolca, a 70-esekben Lőcse és Kőszeg, a 80-as években pedig Zsolna és Nagybánya.

28 A jezsuiták — akárcsak a reformátorok — sikerrel egyesítették programjukban a vallásos miszticizmust a tudományos intellektualizmussal. Ok is a prédikálásban és a könyvben látták leghatékonyabb fegyverüket: az előbbivel a tömegeket, az utóbbival a magasabb társadalomrétegeket kívánták meggyőzni. Ezért mindenütt, ahol megtelepedtek, szinte egyszerre építették fel templomukat és iskolájukat, s ahol szükséges volt (Nagyszombatban, Kassán, Sárospatakon), nyomdát is állítottak. Iskolát, nyomdát és pasztorációs szervezetet összefoglaló intézményeiket kollégiumoknak, illetőleg rezidenciáknak nevezték.

29 Iskolázásukban a fő gondot — tekintettel a protestáns városi polgárság és a nemesség körében már meggyökeresedett humanista művelődési igényekre — a középfokú gimnaziális oktatásra, fordították. A rendházak (kollégiumok, rezidenciák) keretében működő iskoláik és konviktusaik méltán váltak híressé és hamar túlszárnyalták a protestáns tanintézeteket. Európa-szerte egységes tantervük és tanítási módszerük, a Ratio Studiorum — a katolikus szellemiség meggyökereztetése mellett — inkább az intellektuális képességek kifejlesztésére, semmint enciklopédikus ismeretek elsajátítására törekedett. Ugy vélték, ha a humanista latin nyelvet tökéletesen megtanítják növendékeiknek, nyert ügyük van, mert ezen keresztül sikerrel lehet majd a művelt világi társadalmak életvitelében érvényesíteni a római egyház közvetlen lelki-szellemi irányítását; ezáltal egyszersmind helyreállítható lesz a középkori európai keresztény univerzále is, 26. RÉVÉSZ, i. m. 30 — 32. 1. KARÁCSONYI, i. m. 138—139. 1. FRANEX, i. m. 4—6. 1. 27. KARÁCSONYI, i. m. 176—183. 1. 28. TJo., 139-140., 150. 1. 29. FITZ, i. m. 138 — 146. 1. A négyszázéves Jézustársaság. Összeállította BANGHA Béla. Bp. 1940. 177—178. 1. GYENIS András: Régi magyar jezsuita rendházak. Bp. (1941.) 12-15. 1. 212