AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Könyvtári kultúránk bontakozása a 16—17. században

Ezek a magántékák lényegileg ugyanolyan tudós jellegű, vallásos-világi gyűjtemények voltak, mint az intézményes iskolai könyvtárak. Zömükben a német— svájci reformáció és humanizmus könyvtermésének válogatott darabjait tartalmazták, a hazai irodalmi produkciót inkább csak függelékképpen. A főúri gyűjteményekben általában a jogi és politikai, történelmi, földrajzi és természettudományi művek voltak túlsúlyban, a tudós lelkészek gyűjteményeiben pedig — ha nem is szigorú szabályszerűséggel — a teológiai tudományágak domináltak. Társadalmi jelentőségük e könyvtáraknak két irányban nyilvánulhatott meg: a főúri tékák a familiáris kapcsolatok révén a közmenesség intellektualizálódásának útját egyengették, a tudós-könyvtárak pedig a csupán hazai iskolázottságú lelkész-értelmiség számára közvetítették az állandó fejlődésben levő nyugati vallásos és tudományos élet új eredményeit. Ismeretes, hogy a protestantizmusnak ezek az erőfeszítései, amelyekkel a nyugat-európai könyvműveltség hazai recepcióját igyekezett biztosítani, a 17. Század első harmadát követőleg nem tudtak többé akadálytalanul érvényesülni; félreszorította, majd elnyomta őket a katolikus restauráció versenye és erőszaka. b) A jezsuiták könyvarzenáljai Tudvalevő, hogy a római katolikus egyház 16. századi válságos helyzetében sem mondott le a nyugati és közép-európai kultúrakörben egy évezreden át gyakorolt vallásos és intellektuális vezető szerepéről. Miután a tridenti zsinaton (1545, 1551—52, 1562—63) levonta az új hitszakadásból eredő következtetéseit, eddigi védekező állásából támadásba ment át a protestantizmus ellen. Hogy vállalkozását részben siker koronázta, azt a katolikus uralkodóházak hatalmi támogatásán kívül, nem utolsósorban két fontos, egymással szorosan összefüggő elvi-gyakorlati állásfoglalásának köszönhette. Egyik az, hogy a 16. század folyamán kibontakozott világi intelligenciának, az egyházi szervezettől elkülönült létét és sajátos társadalmi szerepkörét tudomásul vette, a másik, hogy kész volt elismerni, átvenni, sőt alkalmazni is a humanisták által kimunkált laikus tudományosságának mindazokat az eredményeit, amelyek az alapvető hittételekkel ellentétben nem álltak. Ennek az állásfoglalásnak az értelmében természetesen vállalni kellett a nyomtatott könyv és a rajta felépülő új könyvkultúra útjának egyengetését is. A lényeg ui. az volt, hogy Európa társadalmai valamiképpen ismét a katolikus klérus legfőbb lelki és szellemi irányítása és ellenőrzése alá kerüljenek.

24 A katolikus restauráció vallásos-kulturális célkitűzéseinek megvalósítása — ismeretes — nem annyira a világi papság, mint inkább a szerzetesrendek, s legkivált a sajátszerűen ellenreformációs hivatású jezsuita rend által ment végbe.

25 A török invázión kívül maradt királyi Magyarországon is a jezsuita rend betelepítésével indult meg az ellenreformáció. A 16. század végi első kísérletek 24. A tridentinumról: ISERLOH—GLÁZIK—JEDEST, i. m. 487 — 520. 1. Az európai ellenreformáció és a konfesszionális abszolutizmus szövetségéről: Uo., 650—683. 1. A katolikus egyházi kultúráról: TOMEK, Ernst: Kirchengeschichte Österreichs. II. Teil. Humanismus, Reformation und Gegenreformation. Innsbruck—Wien, 1949. 624—652. 1. A 17. századi könyvkultúráról: BOGENG, i. m. II. k. 115 — 180. 1. 25. A jezsuita rend szerepéről: ISERLOH—GLAZIK—JEDEST, i. m. 465 — 476. 1. 14* 211