AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berczeliné Monori Erzsébet: A Színháztörténeti Tár díszlet- és jelmezterveiről

A Színháztörténeti Tár díszlet- és jelmezterveiről BERG ZELIN É MONORI ERZSÉBET Az ember művészi megnyilvánulásai közül a színház — kultikus formájában — egyidős a szobrászattal, festészettel, építészettel, emlékeinek rendszeres gyűjtése mégis igen későn kezdődött. A könyvek, szobrok, festmények otthonra találtak a könyvtárakban és múzeumokban, de a színjátszás történetét, elenyésző kivételtől eltekintve, a legújabb időkig is csak a drámairodalom felől volt szokás megközelíteni, fejlődését, alakulását számon tartani. A színészek világa a társadalom perifériájának számított, őket magukat törvényen kívülieknek tekintették. Franciaországban és Angliában nem is temetkezhettek keresztények módjára. így esett, hogy MoLiÉRE-t is lopva, éjnek idején temették el barátai. Ki mert volna ilyen közgondolkodás mellett a színháztörténet emlékeinek gyűjtésére gondolni? E magatartás csak a 19. század második felében, a historizmus megerősödésével változott meg gyökeresen. Művészi kedvtelésből vagy éppen vonzalomból, esetleg a művészetek pártfogolása végett is, egyre több magángyűjtő vált ismertté, kiknek gyűjteménye hagyatékként vagy más úton közgyűjteménybe került. A legkorábbi feljegyzés a 18. század első feléből való (1733), Franciaországból.

1 Hazai színháztörténeti magángyűjteményeink a 19. század második felében keletkeztek, BAYER József, id. SZESTNYEI József, FÁNCSY Lajos stb. gyűjtése révén.

2 Az első világháború után a színházi közgyűjtemények alapítása, szervezése világszerte nagy lendületet vett. A színház becsülete ekkorra megnőtt. A szórakoztatáson túl a nemzeti kultúrában betöltött szerepe, nyelvművelő és a nemzeti öntudatot erősítő hivatása társadalmi súlyát megerősítette. Ez a felismerés hatott serkentően a gyűjtés és feltárás megindulására, s tette kötelező erejűvé, immár minden időkre, hogy a múlt és jelen emlékei a jövő számára megőriztessenek. Tüzetesebb vizsgálódás eredménye azt mutatja, hogy néhány olyan páratlan értékű és régi eredetű gyűjteményen kívül, mint a svéd Drottningholms Teatermuseum (1600), a párizsi Bibliothéque de 1'

Arsenal (1797) és a Bibliothéque de la Comédie-Francaise (1840), a bécsi Bibliothek und Archiv des Burgtheaters (1776), a színházi könyvtárak és múzeumok 70 százalékát 1920—1930 között 1. RONDEL, Auguste: La bibliographie dramatique et les collections de theatre en France. = La Bibliojilia. 15. évf. 9—11. sz. 2. PUXÁNSZKYNÉ KÁDÁR Jolán—BERCZELINÉ MONORI Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára. Az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyve. 1965-1966. Bp. 1967. 214. 1. 11 OSZK Évkönyve 1973 161